Ismét kinyit a legendás dunaszekcsői halászcsárda - A régi ízeket és hangulatot is megidézik

A mohácsi mellett a dunaszekcsői halászcsárda is nemhogy a megyében, hanem annak határain túl is ismert és népszerű volt az elmúlt évtizedekben, mégis mindkettő a bezárás sorsára jutott. Jó hír, hogy utóbbi júniusban új üzemeltetőkkel ismét megnyitja kapuit, éppen a csárda fennállásának hatvanadik évfordulóján. A régi, közkedvelt ételek is szerepelni fognak az étlapon, s az egykori hangulatot élőzenés estekkel is megidézik.  

A halászlé vagy harcsapörkölt után kötelező volt megenni egy révpalacsintát a dunaszekcsői halászcsárdában, az elmaradhatatlan csemege nélkül nem volt teljes a vacsora.

A hely annyira népszerűnek számított a nyolcvanas években, hogy sokszor asztalhoz sem volt egyszerű jutni a helyen.

Korábban is igen felkapott volt, a megyei napilap is többször hírt adott róla.

1963 nyarán (akkor nyitották meg akkori formájában) például azt írták róla, „érdemes volt a nyár elején 350 ezer forintért felújítani és érdemes, sőt, szükséges lesz tovább bővíteni a konyhát, az éttermet. Ügy akarják, hogy az udvarban filagóriás kerthelyiséget alakítanak ki, ahol árnyék is meg napfény is lesz."

- Kell ez, kérem - felelte egy évvel később Makay László, az akkori üzletvezetői arra a kérdésre, hogy miért kell egy ekkora faluba ilyen nagy kapacitású csárda. Nem annyira a falunak, mint az idejáró vendégeknek. De a falu is kedveli. A hárfazenét, a halászlevet, a jó levegőt."

A cikkírót pusztán a nem teljes dunai kilátás zavarta: „a kerthelyiség igen szép, igen nagy, tánctér is van itt, csak éppen a kilátást zavarja a rév pénztára, raktára. Öreg épület már, megérett a lebontásra". És valóban lebontották, így a csodaszép panorámát már semmi sem zavarja. Szombati és vasárnapi napokon akár 200 vendég is megfordult a csárdában.

Egy évtizeddel később tovább nőtt a népszerűsége. „A csárda rendkívül népszerű, a hírét messze vitték. Tele a vendégkönyv dicsérő szavakkal. A halászleve tette híressé, „a lé éke a paprika", amelyet Kalocsáról hozatnak", olvasható a Dunántúli Napló egyik 1973-as számában, amiből az is kiderül, hogy „sok a vendég, a csárda jó hírét messze viszik. Libanonba, Kenyába is eljutott már, de - ami mindennél többet mond - még a bajaiak is eljárnak ide, halászlét enni." Na igen, főleg utóbbi óriási elismerésnek számított.

A nyolcvanas években élte talán virágkorát a több dunai árvizet is meg- és átélt csárda.

A főképp a Duna-Tisza közéről érkező turistabuszok kedvelt megállóhelye lett. A sofőr leszállt a buszról és bekiabált a csárdába, hogy 40 halászlé lesz. Ez annak idején természetes volt, erre fel is voltak készülve nap, mint nap. Egy halászlé 40 forint 70 fillér volt akkoriban, ami olcsónak számított, mert másutt 50 forint felett árulták.

Korábban az Áfész, 83'-ra a dunaszekcsői TSZ tulajdonában volt az épület. Egy bárka halat tárolnak állandóan, hogy sose legyen hiány. A halászcsárda ételforgalmának harmadát a belföldi turizmus adta a nyolcvanas években, s az idegenforgalom „egyik ékeként" aposztrofálják.

A kilencvenes években azonban alábbhagyott iránta az érdeklődés a sajtó és a vendégek részéről is, utóbb be is zárt, majd 2003-ban a Duna Gyöngye 2000 Rt. tulajdonába került, akik óriási mértékű felújítást és korszerűsítést végeztek az épületen, ekkor nyerte el mai formáját.

„Az országos hírű, a Hajdúságban is emlegetett Dunarév halászcsárdánkat akarjuk egyévi szünet után újra megnyitni. A régi hírnevünket szeretnénk visszaállítani" - nyilatkozta akkor a Dunántúli Naplónak az rt. vezérigazgatója. 2005-ben aztán meg is nyitották az átépítés után, és egészen 2019 nyaráig üzemelt.

Nos, a csárda hatvanéves (bár előtte is vendéglátó-egység működött helyén, de nem ilyen profillal) története pár év szünet után tovább íródhat, június elején ismét várják a vendégeket.

Új üzemeltetőkkel, Schum Zoltánnal és Schumné Kolep Anettel, új névvel, Duna Csárdaként működnek, s ahogy ígérik, igazi csárdahangulattal, magyaros ételekkel, élőzenés estekkel.

Az étlaptervet böngészve elmondhatjuk, hogy az ilyesfajta étkek kedvelőinek egészen biztosan megjön az étvágya pusztán az olvasástól is. Az meg csak ráadás, hogy lesz révpalacsinta is, hála Istennek.

Archív felvételünkön a csárda látható 1986-ban.

M. B. - Fotó: Laufer László (archív)