Ilyen volt a forradalom Pécsett: tízezrek a Széchenyi téren, teherautós tüntetés, lövések

1956. október 23-án Pécsen csend honolt - mesélte lapunknak korábban a a közelmúltban elhunyt Rozs András történész, főlevéltáros . Aki 68 évvel ezelőtt sétált Pécs belvárosában, ugyan még nem tapasztalhatta a forradalom nyüzsgését, de a házak előtt elhaladva azért érezhette a feszült hangulatot, hiszen az előző napi diákgyűlésen történtek híre elterjedt a pécsiek között. 

Pécsett október 22-én este indult a tiltakozóhullám a Rákosi-rendszer törvénysértései és a szovjet hadsereg magyarországi megszállása ellen.

- A 48-as téren, a Pécsi Tudományegyetem jogi karának udvarán 3 órakor kezdődött az egyetemisták diákparlamentjének gyűlése. Ezen a fiatalok megalakították az akkori kommunista ifjúsági szövetségtől, a DISZ-től független Magyar Egyetemi és Főiskolai Egyesületek Szövetségét, a MEFESZ-t. Aznap még nem lehetett tudni, hogy ebből forradalom lesz. A diákgyűlést és a tüntetést sem verte le a karhatalom, mert az egyetemi szervezőknek erre hivatalos engedélyük volt. A diákparlament egy 21 pontos határozatot hozott, melyben az idegen csapatok távozását és Nagy Imre kormányba való bevonását kérték. Sajátos pécsi követelés volt ellenben, hogy hozzák nyilvánosságra az igazságot a magyar uránbányászatról.

Pécs, egyrészt mint egyetemi-, másrészt mint bányászváros vett részt a forradalomban - tette hozzá Rozs András. - Debrecenben már az első tüntetésnek is volt halálos áldozata, ehhez képest Pécs szerencsére kimaradt a véres összecsapásokból a forradalom első napjaiban. Az október 23-ai események felbátorították a város lakosait. Huszonnegyedikén az egyetemistákhoz még több fiatal, gimnazisták, szakközépiskolások, bányászok és polgárok is csatlakoztak, együtt vonultak fel a Széchenyi térre.

Volt olyan tüntetés, amit büntetlenül hagyott a rákosista vezetés, más esetekben keményen felléptek a pécsiek ellen.

- A gyülekezési szabadság abban a rendszerben ismeretlen fogalom volt. Október huszonnegyedikén a karhatalom csapatai puskatussal verték szét a Széchenyi téren gyülekező csoportokat. 

Október 25-26-án voltak a nagy városi tüntetések.

Nyolc-tízezer ember gyűlt össze a Széchenyi és a Színház téren. Huszonötödikén délelőtt zajlottak a „csillagleverő" akciók, először a városi tanácsháza (a mai Városháza) tetejéről, majd a Nádor szállóról verték le a vörös csillagot. Közben a forradalom jelszavait skandálták, szólt a „Ruszkik haza!", és az „Aki magyar, velünk tart". Az egyetemisták a Kossuth téren felolvasták a 21 pontot és elszavalták a fiatal pécsi költő, Kiss Dénes „Velünk, vagy ellenünk" című forradalmi versét.

 - A délelőtti eseményeket követően mindenki hazament, megebédelt, pihent egy kicsit, majd délután az uránbányászok Szőke Mariékkal (így nevezték el az élen vonuló szőke hölgyet - a szerk.) az ÁVH 48-as téri épülete előtt gyülekeztek. Ha a tömeg megindult volna az ÁVH háza felé, minden bizonnyal véres véget ért volna a tüntetés. Dr. Péter Károly, akkori egyetemista lélekjelenlétének és nyugtató beszédének köszönhetően azonban sikerült elterelni a tömeget a Búza tér irányába, megóvva őket a sortűztől. A többi városban nem voltak ilyen „lágyszívűek" a karhatalmisták.

Október 26-án következett a teherautós tüntetés.

 - A teherautók körbefogták a Széchenyi teret. Rájuk viszont már lőtt a karhatalom, de szerencsére a legtöbb golyót felfogták a gépkocsik karosszériái.

Az ezt követő napokban javult a helyzet: úgy tűnt, mintha nyert volna a forradalom, ennek hatására lenyugodtak a kedélyek. Október 28-án a Színház téri SZOT-székházban összegyűltek a munkástanácsok küldöttei és megalakították a forradalom legfőbb intézményét, a Baranya Megyei Munkásság Nemzeti Tanácsát, elnökének dr. Kertész Endre ügyvédet választották. A Forradalmi Katonatanács elnöke Csikor Kálmán lett. A tömeg éljenzett, nagy ünneplés következett, aminek hamar véget vetettek az új fejlemények.

- A doktorok forradalmának is nevezték a pécsi eseményeket , mivel a munkástanácsoknak sok értelmiségi tagja volt. Jellegzetessége a helyi történéseknek, hogy a belvárosban nem voltak véres harcok.

Miután november 3-án kiderült, visszajönnek a szovjetek, a tömeg fegyveres ellenállást követelt, de a katonai forradalmi tanács hamar a fegyverletétel mellett döntött az irtóztató túlerővel szemben.

- Mecseki Láthatatlanok néven vált ismertté egy pécsi csoport - bár „Béla", azaz Kubicza János, a szabadságharcosok helyettes parancsnoka nem szerette ezt az elnevezést. Eleinte ezer - ezerkétszáz pécsi lakos, egyetemista, katona vonult fel a Mecsek erdeibe. Kézifegyverekkel ellenálltak a bevonuló oroszoknak, a Mecsekkapunál, a Tettyén, a Magaslati útnál is voltak összecsapások, itt többen elestek, majd visszavonultak a Dömör-kapuig. A Horváth Géza, azaz a „Gazda" által vezetett harcosok később Vágotpusztára, majd Kisújbányára tették át központi táborukat, ahonnan katonai alakzatban rajtaütéseket hajtottak végre a szovjet hadseregen és a karhatalmista magyar csatlósokon. November 16-ig tartottak a mecseki harcok, majd a maradék negyvenkét „Láthatalan" november 22-én Jugoszláviába menekült. A munkástanácsok még sztrájkokat szerveztek, majd december 12-étől a pécsi ellenállásnak is véget vetett a túlerő.

EQM