Így zajlik a fémbiznisz: jöhet a vas, a réz, az alamín, mindegy, csak legyen súlya

Megszokott kép Pécsett és Mohácson is a kézikocsit terelő ember, aki az út szélén, máskor a járdán tolja munkaeszközét, s közben persze fürkészi a környezetét. Határozott célja a fémgyűjtés. Jöhet a vas, az acél, a réz, az alumínium. Mindegy, csak súlya legyen mindegyiknek.

Egyesek hatalmas teherautóval érkeznek a fémtelepre, ők tényleg ipari mértekben űzik a „vasazást". Mások kisebb furgonokkal, utánfutókkal gurulnak be a bejáraton. A kézikocsisok, illetve a kerékpárosok a szakma igazi gyöngyszemei. Legalábbis rakodás szempontjából mindenképpen. Több mázsa áruval is képesek egyensúlyozni. A rangsor alján a hátizsákos gyalogosok állnak. Utóbbiak az italpalackokat gyűjtik szorgosan, de csak a csekély haszon reményében.

Látvány szempontjából mindenképpen az élre kívánkoznak azok, aki félig vannak gépesítve, vagyis saját erejükből, de gördülékenyen végzik a pénzkeresést. Nem könnyű műfaj. Naponta legkevesebb 15-20 kilométert kell hozzá gyalogolni, komoly terheket cipelve.

- Nincsenek kimondottan saját területeim - jelentette ki Zoli, aki a sorára várt a mérlegelésnél, de vezetéknevét nem szerette volna elárulni. - Most csak két nagy szatyorra való volt a termés, bár még többet akarok fordulni. Van ebben rengeteg kiszámíthatatlanság, meg szerencse is szükséges hozzá. Egy-egy építkezésnél, bontásnál lehet keresnivaló. De csak abban az esetben, ha magánszemélyről van szó. Céges fellépés esetében nem juthatunk az értékek közelébe.

- Kidobni való ellenben örökké akad egy ekkora városban.

- Ahhoz viszont rengeteget kell talpalni, megelőzni a másikat. Ebből azért néha viták is kerekedhetnek, mert néhányan magukénak éreznek bizonyos övezeteket. A lényeg, talán még jót is teszünk, ha összeszedjük, elvisszük a felesleges holmikat.

Léteznek olyan álláspontok, amik szerint virágzik a „fémmaffia", bár ezt bizonyítani még senkinek sem sikerült. Mégis erről mesélt Gergő. Ő karosszérialakatosként, utánfutóval szokott hozni törött alkatrészeket a telepre.

- Itt igazolványokat kérnek, származási iratokat, szóval mindenki igyekszik magát bebiztosítani - jelentett ki a fiatalember, míg idősebb kollégájára várt, aki a pénztárban intézte a papírmunkát. - De volt olyanra példa, hogy nepperek szólítottak le a bejárat előtt. Egyértelműen ráígértek a „szajréra", nem tudom, milyen megfontolásból. Régebben jobban forgott az áru, jelenleg hegyekben áll itt minden. Ezek szerint a későbbi felhasználók valamire várnak. Nekem ez mindegy is, elég, ha megszabadulok a feleslegtől, amit a műhelyben, az udvaron nem tudnék elrakni. Talán a benzinpénz, meg az egyéb hulladékok díja kijön belőle, ezért nem üzlet számomra. Jó, ha nullára kijön az egész.

Pucz Péter