Így látták száz esztendeje Mohács jövőjét - A témák egy része még ma is terítéken van

Évszázaddal korábban Fehérváry István volt Mohács városának mérnöke. Őt kereste fel a Mohácsi Hírlap újságírója. A város jövőjéről értekeztek, szóba került a Dunán átívelő híd, a kompüzem, a gőzfürdő, a városháza, a vásárcsarnok, meg még sok-sok dolog. Bár az idő nagy kereke sokat fordult azóta, pár felvetés olyan, mintha ma jelent volna meg a szemlézett cikk. Pedig 1924 decemberének végét, 28-át írták, azt nyomtatták a címlapon a főcím fölé.

A hírlapírót utólag is meg kell dicsérni. Bár személye majdnem ismeretlen [Pécsi], de igazán választékosan vezette fel az első oldalon a témát.

„A háború előtti szép idők emlékei térnek vissza egy-egy pillanatra, hogy csalóka tündérmeséivel megnehezítse a jelent. Azok az egészséges ideák, tervek, melyekkel a mi régi jó mérnökeink hozakodtak elő intim kis társaságokban, ahol napirenden voltak Mohács fejlesztésének utópisztikus tervei, e jobb sorsra érdemes, történelmi város rendezésének munkája." Eddig az idézet, ami szépen rajzolja meg a helyzetet, a hangulatot.

Az elődöket a sajtóban azonban nemtörődöm magatartással is megvádolták, olyan személyként leírva őket, akik képtelenek voltak a rendet, a fegyelmet elérni, fontos, közös ügyekben.

Egyebek mellett a hídról sem feledkezett meg a szöveg, amit „ősidők" óta minden követ (vélhetően képviselőt értett alatta) beígért, viszont semmi sem valósult meg belőle. Aztán a nagy háború(értsd: az I. világháború, amit akkor még nem illettek sorszámmal) szintén alaposan visszanyeste a szárnyalni vágyó fejlesztési elképzeléseket.

Hétköznapinak tűnő, mégis fontos feladat volt Fehérváry István műszaki szakember számára a település utcáinak számozásából adódó visszásságainak megoldása. Egy 1907-es térkép segítségével ő próbálta észszerűsíteni, újragondolni a számozásokat.

Mert az idő múltával számos kuszaság alakult ki a mohácsi viszonyok között. Ennek következményeként az építési szabályrendszer megalkotása szintén a sürgető feladatok között szerepelt.

A mai városháza még nem állt, de már fontolgatták megépítését. Mert az akkori a mérete okán már alkalmatlannak tűnt a kiemelt fontosságú feladatok ellátására.

Kétemeletes házban gondolkodott a nyilatkozó, felül a hivatalokkal, valamint az államrendőrséggel. Alul üzleteket, hangverseny- és színháztermet álmodott a felvilágosult polgár.

A városháza közelében gőzfürdő létesítése is felmerült, mert akkor az elöljáróság helyiségeinek fűtése is megoldódott volna szinte varázsütésre. A vizet a Dunából vételezték volna, bár egy fúrt kút lehetőségét sem vetette el a gondolkodó. Ennek kapcsán egy vásárcsarnok felhúzása sem tűnt a valóságtól elrugaszkodott ötletnek.

A hídról, annak esélyéről már sokkal visszafogottabban ejtett szót a megszólított személy. Nézete szerint hatalmas anyagi áldozatok árán, de kivitelezhető lenne a műtárgy. Idegen erőforrások bevetése nélkül azonban a dolog csupán egy magasztos gondolattá válhat, semmi mássá. Igaz, a sziget fejlődése szempontjából. illetve a Bácskával történő kapcsolattartás miatt egyre indokoltabb lenne belevágni a gigászi munkába.

A kompüzem gőzcsavaros gépezetének felújítása egyre halaszthatatlanabbnak tűnt. Mivel a hidat öt évnél korábban elképzelni sem lehetett, ezért komolyan fontolóra vették a jármű átalakítása, önálló motorral való ellátása tűnt a valós útnak.

A villanytelepet ellenben korszerűnek, jól működőnek, olcsónak minősítette a tanult mester. Különösen ipari üzemek működtetése esetén rendelkeztek még kiaknázatlan esélyekkel.

Képünkön egy korabeli mohácsi képeslap látható.

Pucz Péter: Fotó: Magyar Nemzeti Digitális Adattár