Így készültek a munka ünnepére Baranyában, amikor tombolt a békeharc - Videó

Mint aknamezőn fogócskázni. Ilyen lehetett az élet Baranyában, 1950-es években. Aki hibázott, könnyen pellengérre kerülhetett a sajtón keresztül. Sokkal rosszabb esetben fogházba is lehetett jutni, esetleg internálótáborba. A Rákosi-diktatúra tombolt, az esztelenség ülte folyamatosan a torát. Zajlott a békeharc, miközben május 1-re készült minden „boldog" munkás. Az úttörők, ipari tanulók, ifjú rohambrigádok pedig vasgyűjtéssel, aminek mohácsi, pécsi állomását a korabeli filmhíradó is megörökítette.  

Ami innen, 2024-ból nézve kabarénak tűnhet, az hét évtizeddel korábban a hátborzongató valóság volt. Személyi kultusszal, beszolgáltatásokkal, államilag felügyelt ideológiai terrorral, alkalmatlan vezetőkkel az élen. A rejtőzködő értelmiségiek utóbbiakat hívta a „feltörekvő kanászgeneráció" tagjainak.

Körképünk egyben történelmi kórkép is, eredeti források alapján, a Dunántúli Naplóból, Magyar Dolgozók pártja (MDP) Baranya Megyei Pártbizottságának lapjából.

Az egész megyében mindenki aláírási íveket lobogtatott. Az agitátorok arra buzdították a népet, hogy írják alá a dokumentumot, mert a békeharc nem lanyhulhat egy másodpercre sem. Az ellenség figyel, ugrásra kész, egyesek háborút akarnak. A beletörődők inkább hamar odakanyarították a nevüket a papírra, mert akkor előbb megszabadulhattak a felesleges zaklatásoktól. Néhány egyházfi azonban nem tört meg, megtagadta a dolgot. Őket az ateisták szinte „kiátkozták" az egyházból. Onnan, ahol nekik keresnivalójuk semmi sem akadt.

Eközben, 1950 áprilisában, Ivándárda népének egyes tagjai különleges látványosságban gyönyörködhettek. A déli határ mentén, kisebb csoportokban, a határőrség támogatásával a helyi állampolgárok, távcső segítségével átnézhettek a szomszédos Jugoszláviába. Ahol a Tito-banda fegyveresei galád módon, puskákkal a kezeikben zsákmányolták ki a földeken az embereiket.

Néha viszont homokszem, rosszabb esetben fél tégla is kerülhetett a gépezetbe. Ugyanis Pécsett a népnevelők egy csoportja arra várt, hogy útbaigazítást kapjon, békeagitáció témakörben. Azonban felelőtlen elvtársak egy szép tavaszi vasárnapon csak jelentős késéssel nyitották meg a pártirodát. Addigra az érintettnek már indulniuk kellett vidékre. Ezért hát felkészületlenül vágtak neki a távnak, egyebek mellett Siklósra is. Ami tűrhetetlen - szólt a kritikai hang.

Nyilván nem kapott megfelelő kiképzést Bogdán elvtárs sem, mert folyamatosan kiabált. Petőfi-akna egyik népnevelője a tartalom helyett a hangerőben, a fenyegetőzésben, meg a szitkozódás erejében bízott. Ezekkel tartotta sakkban a rábízott bányász fiatalokat. Szemben a türelemmel, amit a pártvezetők egy kommunistától joggal várhattak volna el. De legalább „rend" volt, feleselésnek nyoma sem akadt a környéken.

Maradt a suttogás.

Nem hétköznapi eset történt a Mohácsi-szigeten. A Petőfi termelőszövetkezeti csoport elnökének háza szinte összeomlott, de mindenképpen megbicsaklott. A tetőszerkezet recsegett-ropogott, a vezető családját egy éjszaka alig tudták kimenekíteni a 25 négyzetméteres épületből. Másnap Gulyás elvtárs elment jelenteni az esetet a városba. Mire visszatért, a dolgos parasztok mindent kijavítottak, a gerendákat kicserélték, a cserepeket visszahelyezték.

Komlón ellenben a munkafegyelem terén akadtak komoly problémák. Léteztek olyan felelőtlen elemek, akik rendszeresen igazolatlanul mulasztottak műszakot. Amivel komolyan veszélyeztették a tervek teljesítését, a Sztahanov-mozgalom keretein belül. Nemhogy 170%-ot nem hoztak, de még 80-at sem. Ez viszont tűrhetetlen magatartás volt, amit büntetéssel fenyegettek. A rejtőzködő kulákok, kulákivadékok még a börtöntől is retteghettek.

Ennek ellenére azért a munka ünnepére az üzemek, gyárak, termelőszövetkezetek munkásai lelkesen készültek. Mindenki első akart lenni a sorban.

Az úttörők, ipari tanulók, ifjú rohambrigádok pedig vasgyűjtésben akartak elsők lenni, így védve a békét, aminek mohácsi, pécsi állomását a korabeli filmhíradó is megörökítette.

Sokan persze nem a dicsőség okán, hanem mert úgy előbb juthattak a sörükhöz a menetelés befejeztével.

Pucz Péter - Fotó: Magyar Nemzeti Digitális Adattár