Idegen horgászok számára megközelíthetetlen a Duna-part Mohácson és környékén - Olvasói levél

Egy rövid horgászatot terveztünk a Dunán Mohács és Dunaszekcső között, ám - talán azért, mert nem rendelkeztünk kellő helyismerettel és ehhez segítséget sem kaptunk - szomorúan szembesültünk azzal, hogy a part néhány kivételtől eltekintve megközelíthetetlen, írta olvasónk.

Sok kedvcsináló történetet hallottunk arról, hogy a halászat betiltása óta mekkorát változott a Duna halállománya (is), s így a folyón ismét élvezetes a horgászat.

Nosza, felkerekedtünk, amolyan előőrsként, hogy egy későbbi, több napos túra előkészítéséhez feltérképezzük a lehetőségéket, kiválasszuk a megfelelő helyet.

Miután nagyon sok szépet hallottunk Mohácsról, úgy határoztunk, a városnál és környékén próbálunk szerencsét.

Helyismeretünk nem lévén, próbáltunk térképeket beszerezni, kimondottan a partról, az oda vezető utakról, ilyeneket azonban egyáltalán nem lehet kapni, legalábbis nekünk nem sikerült.

Maradt tehát a világháló, meg az érdeklődés a helyieknél. Az gyorsan kiderült, hogy közvetlenül Mohácson, különös tekintettel a magasabb vízállásra nem is érdemes keresgélni, a csónakkikötők gyakorlatilag minden alkalmasnak tűnő helyet elfoglalnak, de ez másutt is így van, ahol élénk a vízi élet.

Javasolták azt is, próbálkozzunk a várostól délre, de oda leginkább csak terepjáróval érdemes elindulni. 

Ilyenünk nem volt, de azért nem adtuk fel, elindultunk északi irányban, Dunaszekcső felé.

Ott először a Csele-patak torkolatánál álltunk meg, ám a hely szinte teljesen beépült nyaralókkal, s csak egy kis partszakasz volt megközelíthető, amit nem találtunk megfelelőnek. 

Tovább is álltunk, a "bári kövezés" volt a következő állomás, ami éppen víz alatt volt, közvetlenül mellette pedig egy néhány méter hosszú, ideálisnak tűnő, homokos partszakaszt találtunk, amit azonban más horgászok már elfoglaltak.

Próbáltuk bejárni a partot, ám ott - s ez volt az igazán megdöbbentő - azzal szembesültünk, hogy az oda vezető utat magántelkek zárják el, méghozzá sorompóval, kerítéssel. 

Hát ez mégis hogy!?

A türelmünk még mindig kitartott, Dunaszekcsőn is próbálkoztunk, a helyzet azonban ott is hasonló volt, a néhány alkalmasnak tűnő hely foglalt volt, útba igazító táblák, a turistákat segítő jelzések pedig egyáltalán nem voltak.

A pohár végül akkor telt be nálunk, amikor a Telelő nevet viselő holtágat próbáltuk megtalálni, amelynek eredeti állapotát néhány éve több százmillióból állították helyre, azonban tábla azt sem jelölte, a nemzeti park honlapján feltüntetett GPS-koordináta pedig egy földút közepére kalauzolt bennünket.

És akkor itt elég is volt. Nem értjük, hogy a csodás természeti értékek megközelítési módjai miért titkosítottak a környéken, miért nem segítik infókkal az oda látogatókat. 

De sebaj, keresünk más helyet, ahol talán szívesebben látják a vendéghorgászokat.

Képünk illusztráció.

Forrás: olvasói levél - Fotó: pixabay.com