Hurka, kolbász, lángos: a vásárcsarnokban is lehetetlen szabályosan, maszkon keresztül falatozni

A pécsi vásárcsarnokban az idillt néha a hangosbeszélő töri meg. Udvariasan, de határozottan kér meg a mikrofonos, láthatatlan ember mindenkit a szájmaszk viselésére. Mert aki ezt elmulasztja, legrosszabb esetben akár 500 ezer forintos pénzbírságot is kaphat. Ez jellemzően két csoportot nem érdekel. A viselőket, mert ők ártatlanok, meg a mulasztókat, mivel nem rettegnek a szankcióktól. Külön kasztot képeznek az étkezők, akik a lehetetlent nem teljesíthetik. 

A maszk viselésben, illetve nem viselésében a csarnokban sincs rendszer. Korra, nemre vonatkozóan nem lehet csoportokat kialakítani. De még az árus kontra vevő összevetésből sem lehet érdemi következtetéseket levonni. Akadnak ellenben irányzatok.

A fegyelmezettek hordják az álarcot. Mások a szájukon hordják, de az orrukat nem takarják el vele. A félig fülre akasztott verzió számít talán a vagánynak. A tokavédős megoldás olyan öregesnek tűnik. Ha azonban ellenőrzés érkezne, azonnal lehet módosítani a divaton, látszólagos használóvá válva. Hellyel-közzel olyan ez, mint a zsebben hordott óvszer. A nemi betegségektől ugyan nem véd, de legalább van.

Ellenben akad egy dolog, amire nem létezik megoldás. A csarnokban ugyanis zavartalanul működnek a hurkasütők, pecsenyések, lángososok. Az ott fogyasztók ellenben értelemszerűen nem képesek a szájukat eltakarni. Elvileg persze lehetne 10 dekagramm májas hurkát becsomagolva elvinni, de ez a piaci hagyományokkal szöges ellentétben állna. Marad tehát a majszolás, meg a szabálytalanság.

- Én kiszolgálom a vevőket, aztán nem figyelem, hol fogyasztják el a lángost - jelentette ki az egyik sütöde alkalmazottja. - Akár el is vihetik az épületen kívülre.

- De itt eszik meg, három méterrel a pult előtt, a könyöklőre támaszkodva.

- Ez ellen nem tehetek semmit, a saját kockázatukra teszik. Felnőtt állampolgárok, nekem semmilyen jogköröm nincsen velük szemben fellépni. A saját érdekem azt kívánja, hogy süssem a kelt tésztát, nem jogásznak szerződtem ide.

Túllépve az árus felelősségén, talán érdemes kifaggatni valakit, aki a másik oldalon szereplője a történetnek.

- Tudja, hogy a szájmaszk használta kötelező? - szólt a kérdés egy jóízűen falatozó férfihoz a kolbászosnál.

- Most szórakozik? - vágott vissza elsőre zordan az illető, majd elnevette magát. - Természetesen értesültem róla, hogy kötelező lenne hordani a védőeszközt. Mindent végiggondoltam. A mustáromat, kolbászomat, kenyeremet nem akartam kivinni a szabad levegőre. Itt sem tökéletesek a kényelmi körülmények, de már évtizednél régebben szoktam itt ebédelni, megszoktam. A szájmaszkon keresztüli evést nem próbáltam még, de szerintem nagyon nehézkes dolog. Egyszerre minden elvárásnak képtelenség megfelelni, ezt könnyű belátni. Bízom a szerencsémben, meg az ellenőrök megértésében. Mert azért az senkinek sem lenne jó, ha ezek az egységek bezárnának.

Egyelőre bírságolásról nem érkezett hír. Pedig elsőre nagyot „kaszálhatnának" az arra jogosultak. Mert ilyen esetben még az 50 000 is elrettentő hatással bírna. Lenne is belőle össznépi „sértődés".

A témával kapcsolatban írásban fordultunk Nemzeti Népegészségügyi Központ Országos Tisztifőorvosi Titkárságához, ahonnan a levelet továbbították a sajtósokhoz, de válasz nem érkezett. Hasonlóan jártunk Pécs Megyei Jogú Város esetében is.

Pucz Péter - Fotó: Dittrich Éva