Horváth Zoltán: hétfőn szüret! A családdal, barátokkal szedjük a Nérót rosénak

A Mohácson jól ismert, sőt egyre inkább országosan is elismert borász Horváth Zoltán eredetileg bölcsész végzettségű, középiskolai tanár. Ám nem a horvát szakos pedagógusi diplomája hozta számára az ismertséget, hanem először mint zenészt, helyben a Sokadija zenekar most is aktív tamburását-, újabban pedig már borászként is számon tartják.

- Nem tartom magam borásznak, bár van róla papírom. Borosgazda és a bort szerető borivó vagyok. Valójában népzenészként, amikor a 90-es évek elején sokat turnéztam Franciaországban, Olaszországban a Vujicsics Együttessel, akkor ejtett rabul a bor kultusza-kultúrája és hazatérve már más szemmel láttam szülővárosom szőlőhegyének értékeit, mint előtte - mondta, majd egy nagyméretű borítékot nyújtott át.

A „TOP 100 Magyar Bor" rangos kiadványát szerkesztők díszes meghívójából megtudom,
hogy a legjobb magyar borválasztáson az országos bormustrán aranyéremmel díjazott Mohácsi Kékfrankos borát most az ország legtekintélyesebb szakemberei is bírálják.

- Ez az első év, hogy országos megmérettetésen részt vettem. Azt tervezem, a mostani szüretelésű roséval jövőre nemzetközi porondra is kilépek.

- Tehát, mégis csak borász.

- Kézműves bort termelő vagyok, ami számomra azt jelenti, hogy kizárólag kitűnő alapanyagból, szakmailag felkészült, kreativitással megáldott, hivatása iránt elkötelezett szakember által előállított, az ipari feldolgozástól eltérően magasabb minőségű, egyediséget nem nélkülöző a végeredmény.

- A jó bor esetében az alapanyag nálam a megfelelően kiválasztott fajta, megfelelő fekvésbe telepített és az adott borfajtához az optimális tőketerheléssel előállított termést jelenti. A termés alapvetően meghatározó: sok kézi munkával, a tőkék terhelésének egyedi beállításával és a környezet lehető legkisebb szennyezésével kell hogy a szőlő beérjen.

- Lényeges a szőlő kíméletes leszüretelése, ami a makulátlan tisztaságú edénybe kerül minimális borászati gépfelhasználással, s akkor jön a feldolgozáshoz újra a szakmailag felkészültség, a tudás. Nem hiszek ugyanis az intuitív borászkodásban, a teljesen magára hagyott must erjedésében. Kell az erjedés felügyelete, mert csak az így készült kézműves bor lesz tökéletesen tiszta illatú és ízű, harmonikus, elegáns, ami a termőhelyet és az évjáratot egyaránt hűen tükrözi.

- Az aranyérmes kékfrankoson kívül csak idén további rangos díjat nyertek a borai.

- Az új borok fesztiválján és versenyén mindjárt év elején Budapesten 300 mintából a Nero Rosé lett aranyérmes, utána a hegyközségek bormustráján a Nemzeti Vörösbor Kaválóság címet kapta a 2012-es évjáratú Prím Cuvée, a pécsi borvidék versenyén a 2009-es Mohácsi Kékfrankos a legmagasabb pontszámmal Nagy Arany érmet kapott és az Europa Cantat hivatalos fehér borának választották a 2014-es cirfandlit.

- Gazdag a választék, fehér, vörös és rosé borokkal is előrukkol.

- Bár Mohácsot inkább fehérboros vidéknek ismeri a borértő közönség nagy része, a régi összeírásokból kiderült, hogy a filoxéra előtt túlnyomó részben Villányhoz és Szekszárdhoz hasonlóan itt is kékszőlő fajtákat termesztettek. A Planina, ahogy horvát-sokac felmenőim a szőlőhegyet hívták, kiváló termőhely: rendkívül magas a napsütéses órák száma, kötött szerkezetű, kitűnő vízháztartású a lösztalaj és a Duna különösen érdekes hatása az időjárásra együttesen eredményezi, hogy érdemes a fehérbort adó fajták mellett minőségi rosé, siller és vörösborok készítésével is próbálkoznunk.

Horváth Zoltán 2003-ban egy évtized alatt felépített budapesti egzisztenciát otthagyva költözött vissza a családjával Mohácsra és maga telepítette az öthektáros szőlőjét. A termelt fajták: cabernet franc, cabernet sauvignon, cirfandli, kékfrankos, királyleányka, néro, kadarka, pinot noirt, míg a régi, vegyes ültetvényről zömmel Portugiesert is szüretel. Azt mondja, a termés egyelőre szép. A lé talán kevesebb lesz a vártnál, de a mustfokkal nem lehet gond. A vörös fajtáknak kimondottan kedvez a mostani meleg és talán a fehéreknek sem fog ártani.

- A díjak alapján elégedett lehet a kialakított életformájával.

- Akkor leszek elégedett, ha a borturizmus felfedezi Mohácsot. Itt nem csak nekem vannak remek boraim, adott a szálláslehetőség, van látnivaló is. A boraim java egyelőre a fővárosi borbárokban, vinotékákban fogy el. Még azt sem tudtam elérni, hogy helyben, az olyan jellegzetes mohácsi ételekhez, mint a hal, vagy a sokac bab, a vendéglátósok az itt termett kiváló sillert, kadarkát kínálják. Azt hiszem, e téren egyelőre a hozzáértés hiányzik.
 

B. M.