Helyi termelőtől vásároltam, pocsék lett a vacsorám, de legalább drága - Olvasói levél

Az ember néha elcsábul, meg persze, ha teheti, olykor támogatni is szeretné a helyben előállított termékeket kínáló árusokat. Így tettem én is a pécsi vásárban: aranyáron vásároltam húsárut, amiről utóbb kiderült, hogy pocsék, ráadásul az eladótól még lesajnáló mosolyt is kaptam ráadásképp, írta felháborodottan olvasónk.

- Ez a májas milyen ízesítésű - kérdeztem az eladótól.

- Az egyik füstölt, a másik kenőmájas - jött kapásból a válasz, ami olyan volt, mintha arra a kérdésemre, hogy hideg van-e kint, azt mondanák, "Tibetben magasak a hegyek".

- Azt értem, igazából arra lennék kíváncsi, hogy mondjuk majorannás, fokhagymás vagy hogy egyáltalán milyen ízű.

- Olyat, kérem, mi nem csinálunk, azt keresse a multikban, mi csak természetes ízekkel dolgozunk - mondta egy bőszítő mosoly kíséretében, s szerintem már le is tett arról, hogy bármit is veszek nála. 

Na jó, gondoltam magamban, mégis teszek egy próbát, meg hát éhes is voltam, s dacára annak, hogy semmit nem tudtam meg a portékáról, nagyon jól nézett ki minden.

Vettem a nem füstölt fajta májasból egy jókora darabot, egy fél szál kolbászt, ami "nem csípős, de ízes", egy szelet disznósajtot, s fojtásnak egy marék töpörtyűt. Pár százas híján négyezer forintot fizettem, meghökkentem ezen is, mint pár sorral odébb, ahol ötezer forintért akartam rám sózni egy kis üveg mézet.

Ott nem, itt viszont már elcsábultam, meg nem is volt már mit tenni, s inkább arra gondoltam, milyen finomat fogunk vacsorázni, egy olyan igazi háziasat, parasztosat, mint egykor nagyanyámnál.

Nosza, hagyma lesóz, paprika, friss kenyér elő, lássuk a medvét.

Az első falat majdnem a torkomon akadt. A nem tudni milyen ízű májasról nem derült ki a gyakorlatban sem, hogy milyen ízű, a "a nem csípős, de ízes" kolbász olyan volt, mintha a legolcsóbb lángolt kolbászt vettem volna meg valahol, a töpörtyű ehetetlenül kemény, nyilván a költséghatékonyság jegyében az utolsó zsírcseppet is kisajtolták belőle. A disznósajt? Arról csak annyit, hogy pár napig őrizgettem a hűtőben, aztán a kutya ette meg (az igazsághoz tartozik - legyünk korrektek-, hogy ő nem panaszkodott).

Szóval, így jártam. Tudom, nem ez az általános, s a legtöbb helyi termelő igényes terméket árul, sőt, igen kedves is, barátságos a vevőkkel, de most mégis egy picit elment tőlük a bizodalmam. 

EQM