Hatvanhárom éves lenne a pécsi vidámpark, ha lenne - Mára csak a fák a régiek

2024. augusztus 19. hétfő 09:18

Hatvanhárom éves lenne a pécsi vidámpark, ha lenne - Mára csak a fák a régiek

Mint egy kőből készült bástya, úgy áll a Mecseken, a Dömörkapunál az egykori pécsi vidámpark régi pénztára. Az ablakokat már régen kiszedték, de azért a terméskövek azt jelzik, egykoron volt ott „valami". A félig-meddig boldog szocializmusban oda jártak a kisdobosok, úttörők, de még a KISZ-tagok is, szórakozni. Ma az 1961-ben átadott terület környékén sétáló turisták - ha nem a város lakói - nem is nagyon sejthetik, hová vetődtek egyáltalán.

 


Egy szocialista nagyvárosban biztosítani kellett a szórakozási lehetőséget az ifjúság részére. Ennek szellemében kezdődött meg a szorgalmas munka a mecseki hegyoldalon.

Erről az 1961. március 22-én megjelent Dunántúli Napló adott hírt. Előtte egy nappal, a tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulóján, március 21-én, diákok lepték el a területet. Majd megkezdődtek a földmunkák, méghozzá hatalmas lendülettel. Amiről elég legyen megjegyezni, délutánra húsz csákánynyél bánta a virtust. Annyit sikerült eltörniük a középiskolásoknak. De mindez mellékes, a munka gőzerővel megindult!

Aztán, augusztus 19-én, délidőben, már az ünnepélyes nyitásra készültek az egybegyűltek. Élükön Trautmann Rezső elvtárssal, építésügyi miniszterrel, országgyűlési képviselővel. A kapuk kitárultak, a közönség birtokába vette a területet.

Tartott mindez nagyjából a rendszerváltásig. Onnantól kezdve már csak a hosszú agónia maradt. Ugyan egyesek szerettek volna egy retroparkot üzemeltetni, de 2012-től kezdve már arról sem lehetett szó.

Az épületeket, kiszolgáló egységeket a föld színéig visszabontották. Az alapok, meg néhány lépcső megmaradt, de azok nem vezetnek sehová. Az utak még bejárhatóak, döntő többségében a bitumen ép. De már az egykoron kiállított Li-2-es szovjet repülőgép is örökre „elrepült", elbontották. A Szolnoki Repülőmúzeumban azonban még megtekinthető.


Némi nosztalgiával felidézve a park hangulatát, eredetileg tizenöt játék szolgálta a szórakoztatást, később ez szám bővült. Robbanómotoros kisautók, később elektromos hajtású dodzsemek várták a vendégeket. Körhinta, óriáskerék, elvarázsolt kastély, céldobálás lehetősége, minihorgászat fahalakkal is a kínálat közé tartozott. Igaz, a főnyereményt, a nagy műanyag dömpert soha nem lehetett kifogni.

Maradt helyette a krepp-papírba töltött fűrészporos, tejgumival átkötözött similabda. Ami tizenöt perc alatt garantáltan széjjelhullott. Erőfitogtatásra szintén akadt mód. Egy vaskecskét lehetett meglökni egy sínen. A végén, ha a pályája tetejéig eljutott, még az eredményt kiírta.

Az egyik „legérdekesebb" állomás az úgynevezett jellempróba volt. Egy mérlegszerűségre kellett ráállni, aztán a festett "monitorokon", magyarán üveglapokon felvillant az illető egyik jellemző tulajdonsága. A bökkenő csupán annyiban létezett, amennyiben az egész súlyra működött. Vagyis egy kövér leányka, meg egy csontosabb felnőtt azonos dolgokat tudhatott meg magáról. Kis becsapás, de olcsó áron. A kezdetek kezdetén a rendszer zsetonokkal működött, amiket előre meg lehetett vásárolni a park területén. Akadtak 1 forintos, meg 2 forintos mutatványok. De azért az a kevés egység a mainál többet ért.

Ha valaki napjainkban arra téved, legjobban akkor cselekszik, ha felnéz az ég felé. Mert a fák még a régiek. Néhány közülük elérheti a nyolcemeletnyit is, Évtizedek múlása, teljesen ingyenesen.

Szép lassan múlt ki a valaha tömegeket vonzó pécsi vidámpark a Mecseken, 2011-ben zárt be végleg.

Az üzemeltetést végző vállalkozó ugyanis bedobta a törölközőt, miután szinte alig látogatták a - tegyük hozzá, meglehetősen lepukkant - szórakoztató központot.

2014-ben az utolsó emlékei is eltűntek, közmunkások végezték a düledező épületek bontását, megtisztították a szeméttől és a balesetveszélytől a területet.

TEKINTSE MEG AZ EGYKORI VIDÁMPARKBAN 2014-BEN KÉSZÜLT KÉPGALÉRIÁNKAT!



A működőképes eszközök akkor a vásártéri vurstliba kerültek, ahol az érdeklődők még évekig használhatták őket.

 

 

Pucz Péter - Címlapfotó: DN (archív), Képgaléria: Dittrich Éva (archív)