Hatszáz újabb leletet találtak a mohácsi csata feltételezett helyszínén, Majs határában

Mintegy hatszáz új lelet látott napvilágot a mohácsi csata egykori színhelyén, Majs határában, ahol a Janus Pannonius Múzeum (JPM) fémkeresős terepbejárást szervezett. A leleteket folyamatosan dolgozzák fel, a fegyverekről egy előadás keretében számolnak be a pécsi Múzeumok Éjszakáján, írja a Magyar Idők. 

Április huszonkettedikén a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészettudományi Intézetétől és Térinformatikai Laboratóriumától, a Detect Max Hungary Kft.-től és az ország egyéb részei­ről is érkeztek fémkeresősök, hogy a mohácsi csata nyomai után kutassanak. A múzeum tavalyi, decemberi terepmunkája is igen sikeresen végződött, akkor ötszáznál több leletet - pénzérméket, ólomlövedéket, nyílhegyeket - találtak, amelyek között két, I. Szulejmán uralkodása alatt vert, 1520-as dátummal (926 a Hidzsra után) ellátott, feltételezhetően az ütközet során elvesztett török aranypénz is volt.

A kutatást nehezíti, hogy mind a mai napig nehéz meghatározni a csata pontos helyszínét. Az egyetlen szemtanú krónikás, Brodarics István, II. Lajos kancellárjának leírása szerint ,,a hely, ahol a had fölsorakozott, Mohácstól egy, az ott folyó Dunától fél mérföldnyire volt.

Ezen a helyen (...) nagy és széles mezőség húzódott, melyet erdő, cserjés víz, domb sehol nem szakított meg, mindössze balra, az említett hely és a Duna között volt egy mocsaras és iszapos víz, sűrű náddal benőve, ahol később sokan odavesztek. Velünk szemben színházi nézőtér formájára hosszan elnyúló domb húzódott, melyen túl a törökök császára ütötte fel táborát, a dombról kis falucska ereszkedett alá egy templommal, ennek Földvár volt a neve, ott helyezkedtek el az ellenséges lövegek."

Azonban Brodarics leírását többen több szempontból is kétségbe vonták - mondta Haramza Márk régész, történész, a JPM munkatársa.

Gyalókay Jenő hadtörténész a Borza-patak említését, Perjés Géza hadtörténész pedig a katonai látásmódot hiányolta a kancellártól. A kutatást az is megnehezíti, hogy egy aktív földművelés alatt álló területről van szó, amely ötszáz év alatt igen sokat változhatott. Haramza szerint az előkerült leletek között külön érdekes kérdés a korszakra keltezhető lövedékek - ágyú- és puskagolyók, valamint nyílhegyek - szóródási képe, mert ebből nemcsak a csapatállásokra lehet következtetni, hanem azok mozgására is.

A kutatók eddig a hadsereg elhelyezkedését legfőképpen az írott források, a környezet jellemzői és a helyi emlékezet alapján igyekeztek rekonstruálni, de megfelelő tárgyi forráskritikával a terepbejárások is segíthetnek megválaszolni a nagy kérdések egyikét.

Forrás: Magyar Idők - Fotó: MTI/Sóki Tamás