Hágendorn József szerint alig változtak a fogyasztói szokások - Nem emelkedett vészesen a hal ára

2023. december 18. hétfő 09:47

Hágendorn József szerint alig változtak a fogyasztói szokások - Nem emelkedett vészesen a hal ára

A halászok védőszentje Szent András. A halárusoknak, ilyenjük nincs, ők ezek szerint csak magukban, meg az éles késükben bízhatnak. Heti egy köszörülés, napi több fenés. Erre esküszik Hágendorn József pécsi kereskedő, akinek a Nagy Lajos király úti boltja előtt már nyitás előtt megkezdődik a sorbanállás. Hiába, karácsony előtt népszerű a hal, meg az is, aki adja.

 

 

- Alig győzzük az ünnepi forgalmat - jelentette ki huncut mosolyával a szája szegletében Hágendorn József. - A legnagyobb bajunk a kereslet kiszámíthatatlansága. Múltkor bejött hozzánk egy idősebb hölgy, aki azt mondta, tavaly is nálunk vett jó árut. Kérdeztem tőle, persze udvariasan, hogy közben merre járt. Azt felelte, csak ritkán vesz uszonyost. Ez a mi gondunk.


- Léteznek erre számszerű adatok?

- Ne is kérdezze, mert megáll a kés a levegőben. A magyarok, hitelesnek tűnő felmérések szerint az éves, átlagos halfogyasztásuk negyvennyolc, nem tévedés, 48 százalékát a téli nagy ünnepek idején veszik meg, fogyasztják el. Ilyenkor csak keveset alszunk, de félre a panasszal, csinálni kell. Nehéz szakma ez! Láthatja, nem vagyok a magam főnöke. A feleségem állandóan utasítgat, mire van szüksége, mit kívánnak a vásárlók. Vitának helye nincsen. A kollégámmal, Jánossal ugrunk, tesszük a dolgunkat, a „gépsort" igyekszünk mozgásban tartani.


- Változtak a fogyasztói szokások az elmúlt évtizedekben?

- Ha létezik is ilyen folyamat, az nagyon lassú. A ponty, a harcsa a kárász, a busa fogy a legjobban.

- Az afrikai harcsa valóban pörgeti az üzletet?

- Nagyon jó portékának minősíteném az említett fajtát. Brassói aprópecsenyének, töltött káposztának, töltött paprikának is kiváló alapanyag.

Azért nem filléres élvezet

A hal nem filléres dolog, bár ez viszonylagos, különösen akkor, ha egészséges mivoltát is hangsúlyozzuk. Az olcsóbbak közé tartozik a kárász, meg a busa, azokat kilogrammonként 1800 forintért bárki megveheti. A ponty azonban már 2600-ért kínálja magát. Az élen jár a viszonylag könnyen elérhetőek közül a harcsa, de ott már 4200 forintot kell leszurkolnia annak, aki ínyenc falatokra vágyik, így, decemberi ünnepnapok környékén. Lazacról, süllőről, fogasról most ne beszéljünk, ahhoz előbb érdemes kiváltani a szívgyógyszert a patikában.

- Várjunk egy kicsit, messze van még április elseje! A bolondját járatja velünk?

- Nem, esküszöm, komolyan beszélek. a halhúst le is lehet ám darálni. A filézett harcsa kitágítja a konyhai lehetőségeket. Némi fantázia nem árt hozzá, de érdemes elkalandozni a megszokott utakról.

- Mennyire szabadultak el az árak?

- Idén nem veszélyes az ügy, de az elmúlt évadban sajnos volt egy nagyon dinamikus emelkedés. Ez nem csirke, amit nyolc hét alatt fellehet nevelni. Egyes esetekben három éven keresztül kell növeszteni a tenyésztőknek az egyedeket. Ennek pedig forintban kifejezhető értéke van.

- Az élőhal tartása különös kockázatokat rejt a boltban?

- A mi körülményeink között négy-öt napig lehet tartani a kopoltyúsokat. Itt minden teljesen friss, nagyon szigorú előírások mentén működünk. Percek választják el az „áldozatokat" addig, amíg a vízből a zacskókba kerülnek. Ennél rövidebb átfutási időt máshol nem tudnak biztosítani, ezt könnyű belátni. Itt nem létezik mellé beszéd, valaki rámutat egy neki tetszőre, aztán viheti is haza. Sertésnél, marhánál, szárnyasnál eza rendszer nem működhet.

- Különleges kívánságokat is tud teljesíteni?
- Igyekszünk megfelelni az elvárásoknak, messze is elmegyünk ritkaságokért, ha arra akad igény. De azonnal, az üzletben valamennyi igényt lehetetlenség lenne kielégíteni. Nem bánjuk, ha próbára teszik a tudásunkat. Ez tart minket életben, nem lebeghetünk a víz tetején!

- Bár véres a fegyvere, de a hangulata nem tűnik rémisztőnek.
- Nekünk ez a legnagyobb hajtás ideje, délutánra el-elfáradok, de szomorkodva sokkal nehezebben telne az idő. Elég, ha a halak búslakodnak felénk.

 

Pucz Péter Fotó: Löffler Péter