Filákovity István: „Háromszor annyit éltem meg, mint mások"

Több apropója is lehetne, amiért Filákovity Istvánt megszólítjuk. Mohács hírnevét öregbítő élsportolóként, a tehetséges és szorgalmas fiatalok élsportolóvá válását segítő eredményes edzőként, a Mohácsi Horvát Kisebbségi Önkormányzat elnökeként, a sorra jó helyezéseket elérő fogathajtóként, vagy azért, mert idén negyven éve, hogy elkötelezte magát a pedagógusi pályával. De pár hét múlva lesz negyven éve annak is, hogy tánccsoportot alakított, s most elsősorban ez utóbbi adta az aktualitását a beszélgetésünknek.

- Hercegszántón nőttem fel, ott a horvát általános iskolában mi valamennyien táncoltunk. Úgy kerültem középiskolába a Marekba, hogy a magyar nyelv nehezen ment, fél évig nem is kértek tőlem szóbeli feletet, ám első perctől otthon éreztem magam a Dezső Attila, majd utóbb az Emmert László vezette tánccsoportban, ahol a négy év alatt kétszeres Helikon-díjas táncos lehettem és mellette sportoltam. Érettségivel, képesítés nélkül 1973. szeptemberében kezdtem tanítani Újmohácson az általános iskolában testnevelést és biológiát. Az őszi szüreti bálon feltűnt, hogy a szigeti gyerekek milyen ügyesen táncolnak, hát úgy gondoltam, szervezek egy tánccsoportot. 1973. október 4-én tartottuk az első próbát.

- Jókora tanyavilág is tartozott akkor még az iskola körzetéhez, iskolabusz sem volt, a gyerekek egy része akár naponta több kilométert gyalogolt. Lehetett ilyen körülmények mellett rendszeres próbákat tartani?

- Tanítás után én nem rohantam a kompra, maradtak a gyerekek is és próbáltunk. Szinte naponta. Az együttesünknek nevet is adtunk, Vádá lett, ugyanis a sokacok így hívták a szigetet. Az első fellépésünk 38 taggal egy iskolai ünnepélyen volt, a szülők nagy örömére. Az 1974-es Busójáráson már sikert aratva szerepeltünk, egy évre rá Kiskőrösön országos versenyt nyertünk és elhoztuk a különdíjat is.

- Szeptember 20-án a Mohács Nemzetiségi Néptánc Együttes 40 éves jubileumi estjére készülnek, vagyis, a kerek évforduló nem is annyira az együttesé, mint a Vádától a csoportokat vezetőjéé?

- 1978-ban helyeztek át a Marekba tanítani, és a gyerekek egy része is ide jött tanulni, hát fölvettük a Marek nevet, aztán már így nyertük sorra a különböző fesztiválokat. Az anyagi helyzetünk viszont évről-évre romlott, pedig már 150 tagja volt az együttesnek, seregnyi aprósággal az utánpótlás csoportban, s akkor Harmatos József, a helyi termelőszövetkezet elnöke jött a segítségünkre, szponzorálta a fellépéseinket, a ruhákat. Természetesen fölvettük az Új Barázda nevet. Fénykorát élte a 80-as években a tánccsoport, a szövetkezeti támogatással számos hazai fellépés mellett eljutottunk Hollandiába, Németországba, Jugoszláviába, Belgiumba, Ausztriába, Franciaországba, mindenütt fergeteges sikert arattunk. A rendszerváltás után, a téeszek átalakulásával nekünk is váltani kellett, akkor gondoltam, legyen a nevünk Mohács Nemzetiségi Néptánc Együttes, amiből a Mohács név már nem tud megváltozni!

- Az természetes, hogy a sokac Darazsacz István tánccsoportja elsősorban különböző délszláv táncokat tanul és mutat be. De Filákovity István is sokac, mégis egyensúlyban tartja repertoárján a sokac, a sváb és a magyar táncokat.

- Jelenleg öt korosztályban a 162 fős tánccsoport tagjai zöme mohácsi, de vannak versendi, szajki, sátorhelyi, majsi, lánycsóki. bezedeki, görcsönydobokai, sombereki, palotabozsoki táncosaink is. Vagyis, sokacok, svábok - akik ráadásul még az anyanyelvüket is bírják - és magyarok. Mindegyikük tánca, dala szép, és fontosnak érzem a kultúrájuk, hagyományaik, az értékeik megőrzését. Mindhárom nemzetiség táncából, dalaiból van is kétórás önálló műsorunk! Elárulom, hogy a kedvenc zeném a magyar népdal. Nem a nóta, a népdal! Nekem az autóban is csak az szól.

- Beszél németül is.

- A barátaimtól megtanultam. Írni azért nem mernék, mert a szavakat, kifejezéseket úgy memorizáltam, hogy leírtam horvátul, melléje fonetikusan németül. Így tudom a dalokat és beszélni is.

- A gazdag repertoárhoz gazdag ruhatár is tartozik. Gyönyörű öltözékben pompáznak minden fellépéskor a táncosai.

- Egy sokac, egy sváb és egy kékfestő öltözék mindenkinek a sajátja, de a tizennégyféle népviselet nyolcvan százaléka az én tulajdonom. Például hercegszántói horvát viseletbe huszonnégy lányt tudok felöltöztetni, valamennyi a szüleimtől, nagyszüleimtől, rokonaimtól származik. Még a nagyanyám 1914-ben viselt menyasszonyi ruhája és a nagyapám akkori esküvői, díszes-előkés inge is része a ruhatáramnak.

- A különböző seregszemléken a legmagasabb elismerést kapni csak az arra érdemes koreográfiával lehet. Egyszer azt hallottam egy táncosától, hogy a „Fila bácsi megálmodta a koreográfiát".

- Ilyen is volt és van. Horvátul álmodok. Azokat a táncokat szeretem, aminek van mondanivalója. És igen, előfordul, hogy olyan sokat foglalkoztat egy-egy új tánc, mint a búcsú, vagy a sokac-sváb lakodalmas, hogy éjjel jön olyan ötletem, amivel színesebbé, mozgalmasabbá teszem az előadást. Egyébként koreográfusként egyetemi végzettséget Horvátországban szereztem.

- Évekkel ezelőtt a mozi színpadán Zlatko és Dusán, a két fia adott elő egy fergeteges sikert aratott táncot.

- Az a „Két legény kólója - testvértánc" című produkció volt, és nem az én koreográfiám, a fiaim akkor már Pécsett a Baranya Együttesben táncoltak. Fellépnek a jubileumi gálán is, de a termetükből adódóan már nem azt a számot vették elő, a sokac számokban lesznek színpadon. Amúgy a hagyományőrző csoport tagjai közül már többnek a gyereke is tagja az együttesnek, így sokszor adódik olyan helyzet az évi mintegy hetven fellépésünk alkalmával, hogy az egész család együtt táncol a színpadon.

- És az unokák, ők is tagjai lesznek az együttesnek?

- Bízok benne! Mirko kilenc, Emma hat, Mirna öt, Dana négy éves. Horvátul mindenesetre beszélnek.

A Filákovity István vezette tánccsoport a 40 év alatt kétszer nyerte el a „Kiválóan minősült együttes" címet, a Helikonon tizenháromszor arany minősítést kapott és négyszeres kategória nagydíjas. A Magyarországi Német Táncszövetség kétévente rendezett országos döntői rendszeres résztvevője a gyermekcsoportja, ahol eddig négyszer győztesek lettek. A négy évtized alatt több mint ezer gyerek tanulta meg a tánclépéseket a próbáin, és közülük számosan az ország különböző neves együtteseinek váltak tehetséges tagjaivá. Sportolóként Fila 400 méteres gátfutásban válogatott kerettagságig vitte. Edzőként húszéves volt, amikor már növendéke, Mutschler Tibor országos bajnokságot nyert, és tanítványai eddig összesen 74 magyar bajnoki címet szereztek.

Magáról így vall: "Háromszor annyit éltem meg, mint mások, szereztem sok barátot és ellenséget. Engem vagy szerettek, vagy utáltak, középen nem tudtam lenni. Sokak szerint öntörvényű vagyok, ami szerintem nem egészen igaz. Karakteres véleményem van, ám sosem támadtam hátulról." Nos, aki ismeri, tudja, hogy így van. Szerintem többen vannak, akik elismerik, és szeretik.


Képünk az augusztusi néptáncfesztivál gálája előtti felvonuláson készült.

Berta Mária