Felföldi László: a húsvét nem csupán egy ünnep, hanem a mindennapok titka - Videó!

Urunk szenvedésének ünnepén Felföldi László pécsi megyéspüspök vezetett úgynevezett csonkamisét a Pécsi Székesegyházban. 

Csend, kevés fény, az ólomüvegeken átszűrődő napsugarak - így festett a Pécsi Bazilika belső tere április 2-án, 18.00 órakor.

A nagypéntek esti liturgia néma csendben és a megfosztott oltár előtti leborulással vette kezdetét. Ezt követte az olvasmány, majd János evangéliumának (Jn 18-19) éneklése, mely emelkedettségében közelebb vitt Jézus szenvedésének történetéhez.

A passió után Felföldi László pécsi megyéspüspök homíliájában rámutatott arra a kettősségre, miszerint a főpapok és katonák azért várták Jézus halálát, hogy ne éljen tovább; míg követői azért, hogy beteljesedjen az Írás. „Akkor ott senki nem gondolt arra, hogy ezzel a pillanattal bontakozik ki Isten és ember kapcsolatának valósága, hogy ezzel Isten terve, szeretetének túlcsordulása beteljesedik" - mondta a főpásztor és hozzátette, ekkor még a nép nem tudta, mit jelent elveszíteni, odaadni önmagukat, hogy megtalálják azt.




Mint mondta, az ember szívében ellentmondást szül, hogy másokkal és ne a saját gondjaival törődjön; zavaró, hogy miért tartanak igényt ránk mások, holott éppen nekünk lenne szükségünk másokra. De Jézus halálával valami új veszi kezdetét, és amikor ránézünk a keresztre, merjünk szembe fordulni ezzel a gondolkodással.

„Aki elveszíti az életét, megtalálja azt (vö. Mk 8,35), és ha nem veszíti el, akkor kicsúszik a kezei közül. Embert, családot, közösséget csak az odaadás, az áldozat és jóság képes tovább vinni."

Felföldi László megyéspüspök kitért arra az újszövetségi szakaszra is, melynek az értelmezése sokszor helytelen. „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet! (Lk 23,46) Ezt jelentik Jézus utolsó szavai, minden más gondolat félelmet kelt. Ezen a ponton Krisztus azt üzeni: most, ebben a percben elmegy az Atya házába. Bizonyosság ez, mely által tudjuk, hogy a lemondásban, a szolgálatban, az áldozatban élet van." A főpásztor hangsúlyozta, a húsvét nem csupán egy ünnep, hanem a mindennapok titka, mely a nagypéntek esti csenddel és várakozással kezdődik. „Minden nagy felismerés magányban és némaságban történik. Engedjük, hogy feltámadás legyen a csöndben!"

Urunk szenvedésének ünnepén a liturgia könyörgéssel folytatódott, mely abban tért el a megszokottól, hogy a megyéspüspök, a papság, az asszisztencia és a hívek a járványban megbetegedettekért, az elhunytakért, és a szeretteiket elvesztőkért külön imádkoztak. Ezt követően került sor a feszületet borító fekete fátyol levéltelére és a kereszthódolat megrendítő, ugyanakkor szép szertartására.Ennek során a jelenlévők egyként hajtottak térdet a kifeszített Jézus előtt. Végül a főpásztor csendben újra díszítette az előző esti, nagycsütörtöki szertartáson megfosztott oltárt, mire a szertartás kezdetén beszűrődő fény is elhalványult.

MTI