„Félem én a csendet": Gráf Vivien a busójáráson beöltözik, de a hangjával is varázsol

Óvodás kora óta énekel a mohácsi Gráf Vivien, aki ma már a Zengő Együttessel, a Poklade zenekarral és a Baranya Tánccsoporttal is járja a világot. A pécsi közgázon kereskedelem és marketing szakon tanul, szabadidejében félmaratonokat fut szerte az országban, szívesen rajzol és a közeljövőben horvátul és szerbül is szeretne megtanulni.

- A Kóló téren nőttem fel, gyerekkorom óta ivódott belém a sokac kultúra, már az óvodában is folyamatosan énekeltem. Az óvónők ajánlották a Park utcai Általános Iskola ének-zene tagozatát, így nem is volt kérdés, hogy ott kezdtem általános iskolás éveimet, ahol nyolc éven keresztül jártam népdaléneklési versenyekre. Csöpi néni (Imréné Ivánfi Márta - a szerk.) mindenben támogatott, az ő tanácsára jelentkeztem a pécsi Nagy Lajos Gimnázium néprajz, népművészet képzésre - idézte fel pályafutásának kezdetét Gráf Vivien.

Később aztán az ismert zenetanár és népzenegyűjtő Bergics Lajos kereste meg, hogy az általa alapított Zengő Együttesben szívesen látná a tehetséges mohácsi énekest. Az 1983-ban alakult pécsi együttesre jellemzőek az archaikus népzenei alapokon nyugvó feldolgozások.

- Nagyon megtisztelőnek éreztem a felkérést, ami hatalmas előrelépést hozott, hiszen az eddigi öt év alatt rengeteg tapasztalatot szereztem. A környező országokon kívül bejártuk többek között Franciaországot és Németországot is. A sok helyszín és az emberek, akiket megismertem, a személyiségem fejlődéséhez és a színpadi viselkedésemhez egyaránt hozzátettek. Bármi történik a színpadon, már nem esem kétségbe. Nekem egyszer azt mondták, hogyha nincs hiba a zenében, akkor nincs min nevetni.

Persze nem ez volt az első együttes Gráf Vivien életében. A Šokadija zenekarban Horváth Zoltán kérésére kezdte, majd pár év múlva a szintén mohácsi Poklade Zenekar tagja lett a mohácsi énekes.

- A Šokadija inkább az eredetiségre és az egyszerűségre törekszik, míg a Poklade vegyesebb érzelmű, virtuózabb, a Balkán minden szegletéből szeretnének valamit hozni és úgy átadni, hogy a laikusok is befogadják a műfajt. Ez most indult be igazán, bálokra, fellépésekre járunk, egyre izgalmasabb dolgokat próbálunk ki, és ez a zenei szabadság nekem nagyon tetszik. A zenekarral most adtunk ki egy cd-t, amin összegyűjtöttük Mohács legjellegzetesebb nótáit és azokat dolgoztuk fel, ami a busójáráson már kapható a Tourinform irodában.

Tavaly év végén második alkalommal vett részt Kéméndi Tamás harmonika estjén, ahol saját, „Félem én a csendet" című dalát is bemutathatta a nagyközönségnek.

- Ez egy balkáni zenén alapuló magyar dal, ami az emberi kapcsolatokról és arról a félelemről szól, hogy egyszer minden elnémul.

A nehezen összeegyeztethetőség miatt Vivien a Zengő Együttest helyezi előtérbe, hiszen ott egy olyan eleme a zenekarnak, ami nehezen pótolható. Ezzel szemben a Poklade zenekarban elmondása szerint csak egy „színező elem, és a fiúk megoldják nélküle is".

Gráf Vivien programja a busójárás ideje alatt is sűrű lesz, akárcsak az igazi sokacoké.

- Évek óta nem voltam civilként a városban, szombaton, vasárnap, hétfőn és kedden is beöltözöm, nekem ez egy fontos szokás. A szombat esti bálon a jó hangulatról a Poklade és én gondoskodunk, hétfőn délután egy órától a Sokac-körben Kersics Anka emléktáblájának koszorúzásakor Horváth Ildikóval fogunk mohácsi autentikus sokac dalokat énekelni.

Viviennek az a célja, hogy minél egyedibb dolgot tudjon az embereknek adni, minél több embert vezessen el a népzene világába és, hogy ezáltal megismerjék a hangját és az érzéseit.

- Ez egy hosszú folyamat, hiszen mielőtt elvárnám, hogy befogadják az érzéseimet a zenémből, előbb saját magamat kell megismernem. Tudom, hogy nem lehet mindenkinek megfelelni, éppen ezért szeretném megtalálni azt a közönséget, akik szívesen jönnek el a koncertjeinkre és hallgatnak. Most tudatosul bennem, hogy a zene nélkül nem tudnék élni. Később szívesen foglalkoznék fiatalokkal, ha lesz rá igény, de jelenleg tudom, hogy még nekem is nagyon sokat kell tanulnom.

Gráf Vivien életében a zene mellett a tánc is fontos szerepet tölt be, hiszen a mohácsi nemzetiségi tánccsoport után idén már hetedik éve tagja a pécsi központú Baranya Táncegyüttesnek. Kiemelte azt az alapos és pontos oktatást, amelynek segítségével olyan technikákat tanult Jeránt Györgytől, hogy ha ma ránéz egy táncra, azt perceken belül részekre bontja, fejben összerakja, majd be is mutatja.

És akkor még a sportról nem is beszéltünk: Vivien kevés szabadidejét kihasználva lazán félmaratonokat fut, kedves időtöltése még a rajzolás és a nyelvtanulás is, a horvát és a szerb nyelvet is elsajátítani. 

Erdélyi Bianka