Évente ezrek keresik fel a szászvári lőteret, ahol sötétedéskor, áram híján, fájrontot vezényelnek

Baranya és Tolna vármegyékből évente több ezren keresik fel a Szászvári Lövész Egylet lőterét, a szenvedélyüknek hódolók mellett azok is, akik a hivatásuk gyakorlásához szükséges kötelezettségüknek tesznek eleget. A festői környezetben található területen - párját ritkító módon - egyszerre akár százan is helyet foglalhatnak a lőállásokban. A népszerű helyet az egylet építette és működteti, valamint a lehetőségeikhez képest folyamatosan fejleszti. Önerőből azonban a berendezések működtetéséhez, valamint a világításhoz szükséges, folyamatos áramellátást nem tudják megoldani. A térség országgyűlési képviselője, Hargitai János szerint a Magyar Falu program egyik jövőbeni pályázata jelentheti majd a megoldást.

A csuda sem gondolná, hogy egy lőtér még az állatok számára is barátságos helynek számít. Márpedig, legalább is Szászváron, ez a helyzet: az egykori bányaterületen kialakított katlant gyakran keresi fel két vadnyúl akkor is, ha emberek tartózkodnak a közelben, máskor őzek, vaddisznók is keresztül vágnak rajta, teljes biztonságban.

A több hektár területen elhelyezkedő lőteret a Szászvári Lövész Egylet működteti, amely a maga 157 tagjával az ország 5. legnépesebb egyesületének számít az ágazaton belül. A tagokon kívül azonban évente több ezren mások is felkeresik a helyet, Tolna és Baranya vármegyékből például a rendvédelmi szervek itt tartják a lőgyakorlataikat, a kadétiskolából is ide járnak lőni a növendékek. S persze a szenvedélyes hobbisták is.

- Szinte minden hivatás képviselőjével összefuthatunk a lőtéren. Nagyon sok nyugdíjas tagunk is van - mondja Pogrányi Gyula, az egylet vezetője.

- Ki jöhet el lőni Önökhöz?

- Lényegében bárki. Többféle élménylövészet-csomagot kínálunk, például legénybúcsúra vagy születésnapokra. Ezt a szolgáltatást nagyon sokan veszik igénybe, ilyenkor felügyelet mellett, mindenféle előképzettség nélkül lehet lőni. Vonzó a fegyverkínálatunk is, a második világháborús fegyverektől kezdve a legmodernebbek is megtalálhatók nálunk, olyanok is, amilyeneket legfeljebb csak filmekben láthatnak az alkalmi lövészek.

Pogrányi Gyula felelevenítette a lőtér és az egyesület húsz esztendeje íródó történetét.

2003-ban először bérbe vették a területet, később meg is tudták vásárolni azt. Akkor tizenegy taggal fogtak hozzá a munkálatokhoz, s bizony a körülmények nem voltak éppen csábítók.

Az első lőállást például egy fa bódéban alakították ki. A tagok és a barátok sok-sok munkaórával alakítgatták, formálták a lőteret, mígnem eljutottak odáig, hogy pályázati források segítségével ma akár egyszerre százan is tudnak lőni, önálló lőállásokat használva, ami országosan is egyedülálló.

- Van-e utánpótlás, a fiatalok is kedvelik a lövészetet?

- Igen, de sajnos az tény, hogy ez egy rendkívül költséges sport. Az ifjúsági korosztály számára még nagyon sok a kedvezmény, például nem kell fizetni a versenyengedélyért és nevezési díj sincs. Ám ez mind megszűnik, ha elkezdenek dolgozni, s akkor a többség abba is hagyja, hiszen több százezer forintos éves költségekről beszélünk. Szerencsére azonban sokan húsz-huszonöt év múlva visszatérnek, amikor már olyan élethelyzetbe kerülnek, hogy megengedhetik maguknak, hogy a szenvedélyüknek hódoljanak.

- Milyen emberek a lövészek?

- A többség rendkívül nyugodt és barátságos. Csendben ülnek, figyelik a társaikat, mit, hogyan csinálnak, a legtöbbet egymástól lehet tanulni. Lényegében egy nagy baráti társaságról van szó. Persze vannak másmilyenek is. Azt szoktam mondani, hogy a pszichológusnak, aki az engedélyt is adja, a lőtérre kellene kijárnia, s ha olyan embert lát, aki fel-alá járkál a lőállások mögött, nem tud nyugton maradni, arról biztosan tudhatná, hogy klinikai eset az illető. Szerencsére azonban ilyen lövész nagyon kevés van.

- Ahogy itt körbe nézünk, azt láthatjuk, minden a helyén van, takarosak az épületek, az aljnövényzet gondosan kaszálva. Tényleg idilli az állapot?

- Mondhatnánk, de mégsem. Van ugyanis egy nem kis bökkenő, méghozzá a folyamatos áramellátás hiánya. A villamos-hálózat kiépítése majd' hetvenmillió forintba kerülne, ez számunka elérhetetlen. Jelenleg egy kezdetleges napelemes rendszert használunk, ami lényegében csak arra jó, hogy jelzőfénnyel világítsuk meg a lépcsőket.

- Akkor sötétedés után fájront van?

- Igen.

- Mi lehetne a megoldás?

- Elkészítettük egy 5 kw-os, zárt rendszerű napelemes rendszer terveit, amely megoldaná a gondjainkat. Erről tudnánk üzemeltetni a világítás mellett a berendezéseinket is, például a vízszivattyút és a hegesztőgépet is, ami a további fejlődés záloga lenne. Mindez mintegy négymillió forintba kerülne, de ennyi pénzünk sincs, adósság felvállalásáról pedig szó sem lehet. Felvettük a kapcsolatot Hargitai Jánossal, a térség országgyűlési képviselőjével, aki meg is ígérte a segítségét. Bízunk benne, hogy mielőbb megoldódik a problémánk - zárta gondolatait Pogrányi Gyula.

Lapunk a lőtéri látogatást követően megkereste Hargitai Jánost, aki azt mondta, mivel civil szervezetről van szó, a Magyar Falu programban kínálkozhat pályázati lehetőség az egyesület számára, várhatóan jövőre. A nemzeti oldal politikusa hozzátette, a maga részéről természetesen támogatni fogja az egyletet a reménybeli pályázat sikeres lebonyolításában.

Máté Balázs - Fotó: Löffler Péter