Ételosztás a pécsi vásárcsarnokban: az árusok közül elsőre tíz gyakorolt nemes gesztust

Már jó harminc perccel az akció meghirdetett időpontja előtt hosszú sor állt a pécsi vásárcsarnok előtti téren, a hosszanti oldala mentén hétfőn. Ott, ahol éppen új bérlőjére vár egy pavilon. A Magyar Vöröskereszt közreműködésével, több csarnoki árus összefogásával osztották a csomagokat a nyugdíjasoknak, a rászorulóknak. Háromszáz adaggal készültek a szervezők, hamar akadt gazdája mindegyiknek. Előzetesen olyan kis lapocskákat adtak ki, amivel igazolni lehetett, hogy megfelelő kezekbe kerüljön valamennyi az ajándékok közül.

Csend és rend uralkodott a helyszínen, de még külön kérésre sem lehetett előbb kezdeni az osztást, mint azt előre közölték az érintettekkel. Az esélyek itt nem sérülhettek, azok már korábban megtörténtek azokkal, akiknek ma sokat jelent egy szép darab sült kolbász, némi gyümölcs, egy pohár forró tea.

- Minden törekvésünk az volt, hogy a politikát zárjuk ki a megmozdulásból - jelentette ki Szántó Edina, az együttműködő vállalkozók képviselője. - Éreztük, hogy szükség van erre a gesztusra az idősebbek, a törzsvásárlóink körében. Remélhetően ennek a megmozdulásnak akad majd folytatása is.

- Könnyű volt meggyőzni a csarnok állandó szereplőit arról, hogy jó ügyet szolgálnak?

- Most, ebben a pillanatban ezzel nem szeretnénk foglalkozni. Örüljünk annak, amit elértünk. Példával kívánunk az élen járni. Szívmelengető látni, hogy örülnek azok, akiken ez némileg segíteni tud.

- Mekkora összegből tudtak gazdálkodni?

- Ennek nagyságát nem ismerem, de nem is kaptam rá felhatalmazást, hogy eláruljam. Talán nem is annyira fontos a szám, mint azt hinnénk.

Eközben egy bélelt esőkabátos embernek csalódnia kellett. Előzetesen nem kapott papirost, ezért üres szatyorral kellett távoznia. Csendben vette tudomásul a balszerencséjét. De nem lehetett mit tenni, ha neki is adnak egy adagot, akkor esetleg valaki másnak éppen nem maradt volna élelem. Apróságokból is kiderült, mennyi buktatóval bír még a legjobb szándékú megmozdulás is.

Amíg a sor lassan, de jól érzékelhetően fogyott, azért lehetett hallgatózni is. Nem titkos módszerekkel, csupán téblábolva, morzsákat felcsipegetve információkból. Az egyik, egy padon ülő szakállas férfi megsúgta ismerősének, hogy neki több cetlije is akad, szívesen átad egyet baráti alapon. Nem kért érte semmit, de azért a „magyaros" gondolkodásmód kicsiben már fellelhetővé vált.

Egy másik mondatfoszlányból az derült ki, egy kereskedő elutasította a megkeresést, ami szíve joga. Róla azonban tudni lehet, miszerint nyáron egy hónapot töltött az Amerikai Egyesült Államokban, ami magánügy.

Az édesanyja azonban kiállta a sorát, átvette a csomagját. Ez együtt már egy érdekes történeti sor, de karácsony előtt ne legyünk rosszmájúak! Biztos a szegény szomszédjának tett szívességet azzal, hogy eljött helyette az eseményre.Hazavitte neki a részét, ezzel vállalva tevékeny szerepet a megmozdulásból. Jó hinni a karácsonyi mesékben!

Pucz Péter Fotó: Löffler Péter