Ének a búzamezőn: újra megmutatták Mohácson, hogyan zajlott gépek nélkül az aratás

Tavaly a járvány miatt az Aratónap is elmaradt, szombaton azonban újra felelevenítették a Mohácsi Polgárok Olvasókörének tagjai az aratáshoz kapcsolódó szokásokat. 

A régi hagyomány szerint június 29-én Péter, Pál napján kezdődik az aratás, így ilyentájt már javában dolgoznak a szántóföldeken. Manapság ugyan modern gépek végzik a betakarítást, ami így sem könnyű, a mohácsi Aratónapon viszont mindenki átélhette, milyen lehetett anno, amikor kézzel kaszálták a búzát.

- Igyekszünk megmutatni a hagyományt a gyerekeknek, unokáknak, dédunokáknak, hogy ne felejtődjön el mindez - magyarázta egy résztvevő.

Mint mindig, az aratás az alku megkötésével kezdődött, amikor is a gazdával egyezségre jutott a kaszások vezetője, hogy mennyiért aratják le az adott búzatáblát.

- Azért jöttünk össze, hogy tisztelettel adózzunk őseink hallatlan erőfeszítése, az aratás előtt. Századokon át testi erejüket kihasználva jutottak élelemhez, energiához úgy, hogy közben nem tették tönkre a környezetüket. Ez a mai nap rámutat valami nagyon fontos dologra, amit konzervatív értékeknek is nevezhetünk, de annál jóval többre is. A magyarság kultúrájának alappillére a búza, amit életnek is nevezünk. Nyelvünk őrzi a tudást: aki nem dolgozik, ne is egyék. Az érték mindig küszködésből, erőfeszítésből, előrelátásból és munkából születik - mondta a Mohácsi Polgárok Olvasókörének elnöke, Szűcs László köszöntő beszédében.

Ezután Pávkovics Gábor, Mohács polgármestere szólt az egybegyűltekhez.

- A pénteki vihar előszeleként megjelent az égen egy szivárvány, amelyre érdekes módon nézek a mai világban, mert egy olyan irányvonal tükröződik benne, ami nem biztos, hogy az itteni emberekben és gondolkodásmódban megjelenik. Ezért fontos számomra, hogy a konzervatív életmód, illetve életszemlélet árnyalni tudja ezt a szivárványt, ami ebben az eseményben is megvalósul.

Mielőtt megkezdődött az aratás, Csősz István kanonok megáldotta búzatáblát. A férfiak lekaszálták a búzát, majd a nők marokra szedték és kévéket készítettek belőle. Akadtak olyan látogatók is, akik kaszát ragadtak, s kipróbálták a fáradságos munkát.

Mikor elkészült az utolsó kéve is - melyet Krisztus kévének neveznek-, a hagyományt követve beleállították a szerszámokat, majd körbetáncolták és mindenki hazavihetett magával egy darabot belőle.

Fröccsel, sörrel, díjazott pálinkákkal és különböző üdítőkkel olthatták szomjukat az emberek. A rendezők szalonnás lepénnyel, frissen sült kovászos kenyérrel, a munkálatok után pedig hidegtállal kínálták a vendégeket. Igazi terülj, terülj asztalkám volt a búzatábla közepén, akadt sonka, kolbász, szalonna, hagyma, paradicsom, s minden, mi szem-szájnak ingere.

Márkus Hanna - Fotó: Facebook/Pávkovics Gábor