Élő József: Mohácson az első kétszeres népi iparművész cím birtokosa

A „Népi Iparművészet Tanácsadó Testület javaslatára a Hagyományok Háza Népviseletibaba-készítő foglalkozási ágban Népi Iparművésznek ismerte el" - ez áll Élő József két hónapja kapott oklevelén. A többszörös Magyar Kézműves Remek-díjas mohácsi fiatalember így már kétszeres népi iparművész, mert 2011. áprilisában ezt az elismerést az általa készített busóálarcokra is megkapta.

Ha rangsort állítanánk fel arról, hogy a Mohácshoz hasonló lélekszámú hazai településeken hány népi iparművész él, és továbbörökítve a kézműves hagyományokat alkot, városunk biztos az élmezőnybe kerülne. Generációk óta híresek a feketekerámia- és az agyagedény készítőink, nálunk van például bocskoros, mézeskalácsos, vagy egyedül a neves busóálarc faragók csoportjából 17 főt tartanak nyilván, akiknek a sorában többen népi iparművészek, de van a Népművészet Mestere is. Kétszeres népi iparművész címe viszont eddig csak Élő Józsefnek van.

- Többször eljátszottam a gondolattal, hogy a harmadikat is megszerzem, az a fafaragó kategóriában lenne. A Krisztus-fej mellszobromra 2010-ben egyebek mellett a „Kézművesség az egyházművészetben" című pályázaton a Pro Renovanda Hungariae díjat kaptam, majd az alkotás egy évig Pécsett a Dóm Múzeum bejáratánál, megvilágítva volt kiállítva. Kifaragtam táblaképben egy falusi házat az udvarával, amit már többen meg is vettek volna, vagy említhetem a pipázó nagypapát, párjául a fejkendős anyókát. De nagyon költséges vállalkozás az elismerés megszerzése, drága a sok utazás a kiállításokra, a zsűriztetésekre. Egyelőre kedvtelésből, a magam örömére készülnek majd az újabb alkotások.

Az szinte nem is újság Mohácson, hogy valaki a saját készítésű álarcot viseli busójáráskor. Busóbaba készítőként viszont országosan egyedül tudhatja magáénak a rangos címet.

- Mohácson többen is készítenek busóbabát, csak talán eddig még nem zsűriztették. Én megtettem, négy év alatt több alkalommal összesen negyven babát zsűriztettem, mert úgy ítéltem meg, hogy ezek egyediek. Nem csak azért, mert ügyelve az arányokra, támasztás nélkül megállnak, de az öltözékük is az eredeti hasonmása: a bütykös harisnya, a csipkés szárú sokac gatya, lábukon a bocskor, valamint az oldalukon lógó tarisznya valódi bőr, és a kolomp is szól, ha megrázzák. A kezükbe hol tamburát, buzogányt, vagy kereplőt tartanak, de van ágyús is, az az ágyútöltő tömőfát fogja. Valódi szőrme a bundájuk és a fejfedőjük. Egyedül a maszkra nem igazi szarvat teszek, hanem fából faragom azokat, és természetesen nem egyformára. A baba méretéhez igazított a maszk, és ahhoz passzol a szarv, ami fából is lehet például kosszarvat utánzó csavart.

2003-óta rendszeres kiállító. Mohácson kívül az ország számos városában, de Lengyelországban, sőt az Arab Emirátusokban a Dubai Világkiállításon és Vásáron is bemutatkozott már. Az alkotásait ha egybegyűjti, gyakorlatilag a sokac népviseletes lányok, asszonyok kivételével a teljes busójárást reprezentálja.

- Busóbabából ezret azért nem tudnék odaállítani, mint amennyi az utóbbi években farsangkor az utcán látható, de megfaragtam az ágyút, a koporsót, a csónakot, vagyis a legfőbb kellékekből talán még az ördögszekéren forgó alakok hiányoznak. Majd lesz az is.

Milyen a saját busó öltözéke az ügyes kezű mesternek?

- Eredeti, nagyon öreg, belül hímzett a bundám, vérrel festett az álarcom, amire a fejbunda nem szegelve, hanem varrva van. Minden álarcra így teszem rá a szőrmét, és valamennyi maszkot, a kicsiket is vérrel festem, ha csak egy-egy megrendelő nem pácolva kéri. Az első busóálarcot még gyerekként vettem. tizenkilenc éves voltam, amikor úgy gondoltam, magam is tudok ilyet készíteni. Sikerült. Farsangkor ez még ma is az utcán van, bár nem rajtam. Eleinte a családban lévő gyerekeknek és a barátoknak csináltam az álarcokat. Nem volt hozzá mesterem, a kézügyességem, kreativitásom és a tenni akarásom hozta, hogy sehonnan sem másolt, egyediek az álarcaim. Rendszeresen, évente legalább négyet ajándékozok a Klepetáló Busócsoportnak, akiket azzal is patronálok, hogy a felszereléseiket karbantartom.

- Örömömet lelem ebben a munkában, bár nem ez a megélhetésem. A számos kitüntető cím és elismerés közül eddig mindössze kettő volt, ami pénzdíjjal is járt.

Berta Mária