Édes álom: Tóth Szolanzs húszévesen nyitotta meg saját cukrászműhelyét Mohácson

Tóth Szolanzs mindössze huszonkét éves, s egy feltörekvő, szép jövő előtt álló vállalkozást vezet. Szeptemberen megnyitotta saját cukrászműhelyét Mohács szívében, s a fiatal lány máris a jövőbeli terveken gondolkodik.

- Jókat enni mindenki szeret, na de sütni is?

- A sütés hobbiszinten mindig is az életem része volt, mivel édesapám pék. Rengeteget sütöttünk otthon, és mindig egy kicsivel több lett megengedve. Először csak odaadták a habverőt, hogy tessék kislányom, lenyalhatod. Később megfőzhettem a pudingot, aztán már a tejszínhabot is kikeverhettem. Apukám mindig engedte, hogy segédkezzem, így szépen lassan beoltott a sütés szeretetével. Családi rendezvényekre eleinte mindig ő sütött, majd az évek során átszállt rám ez a szokás.

- Magától értetődő volt a cukrász irány az életében?
- Egyáltalán nem. A gimnázium után nem tudtam eldönteni, hogy mi szeretnék lenni, eszembe se jutott a cukrászat. Így mindjárt elkezdtem dolgozni, aztán nem sokra rá jött a koronavírus. De tudat alatt annyira megszerettem a sütést, hogy mindig ott motoszkált a fejemben. A barátom unszolására a járvány alatt elvégeztem egy online cukrász képzést. Teljes titokban csináltam meg, még a szüleim sem tudtak róla. Miután megkaptam a bizonyítványt, elmondtam nekik, és természetesen nagy volt az öröm a családban.

- A fiatal kora sem rettentette vissza attól, hogy egyéni vállalkozó legyen?
- A párom egy nagy motivátor, így hát közösen belevágtunk és másfél-két hónap alatt elintéztünk minden papírmunkát, megtaláltuk a helyet, berendeztük, minimálisan átalakítottuk. Kiegészítjük egymást, övé a papírmunka, én meg sütök. Visszagondolva nagy fejesugrásnak tűnik, de akkor minden klappolt, minden úgy történt, ahogy szerettük volna. Bele sem gondoltunk, hogy ez nem működhet. Támogattuk egymást, túllendültünk az akadályokon, és minden gördülékenyen haladt a nyitás felé.

- Miért éppen cukrászműhely?
- Cukrászdát szerettünk volna nyitni eleinte, azonban a koronavírus miatt elkezdtem keresni más alternatívákat. A nulla kontakthoz pedig a cukrászműhely vált a legjobb megoldássá. Megrendelésre dolgozunk - Facebook-on, E-mailen lehet rendelni -, nincs nyitvatartásunk. Régi álmom vált valóra, szépen lassan felépítettük, az ünnepek alatt pedig eljutottam arra a szintre, hogy most már nem megy a két munkahely együtt, így muszáj volt megválnom a másik állásomtól. De volt, s van is munkám bőven, így egy percig sem bánom. Büszke vagyunk magunkra és boldog, hogy sikerült eljutunk idáig, méghozzá a covid alatt.

- Mit tartogat a jövő a terveket illetően?
- Remélem megvalósuló álmokat. Szeretnénk egy sütizős, kávézós helyet, ami egy modernebb vonalat képviselne. Örülnénk, ha színesebbé tehetnénk a város süti- és kávéfelhozatalát. A barátom barista, így a manapság trendi macaron, a különböző fánkok és más egyebek mellett a latte art-ot is szeretnénk elhozni a helyieknek. Szívük szerint a Sétaló utcában nyitnánk egy cuki és modern helyet. A közelebbi tervek között van néhány esküvőre való sütés, illetve szeretnénk a busójáráson is kitelepülni.

- Van minden, mi szem-szájnak ingere?
- Van egy állandó kínálatunk, de azon felül bárki bármivel megkereshet minket. Nagyon szeretem a tortákat, viszont most beleástam magamat a macaron sütésbe. De fejlődni mindig szeretnék, hogy minél több sütemény, minél nagyobb kínálat várja az érdeklődőket. Most a mentes dolgok felé hajlok, hogy az ételérzékenyek és az egészséges életmódot folytató emberek is megtalálják a kedvükre való finomságokat.

- A sütés mely része a kedvence?
- Nagyon szeretem minden mozzanatát, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem a díszítés a kedvencem, hiszen imádok kreatívkodni. A kedvenc részem az, mikor megkoronázom a finom tortát. Örülök, hogy a hobbim egyben a munkám is.

M. H. - Fotó: Dittrich Éva