Drónnal reptettek át a Duna felett Mohácsnál egy szupergyors internetet biztosító légkábelt

A nagy sebességű internetet biztosító légkábel kifeszítését egy hajóról követhettük kedden.  

Az ADSS légkábelt a Duna felett Mohács-Szőlőhegy és a folyó bal partján fekvő Újmohács között feszítették ki.

A speciális földrajzi adottságok, a terepviszonyok, illetve az ártéri növényzet miatt az elő-előkötelet a Rotors&Cams Zrt. drónja „vitte át" a folyam felett. Ezt az új drónos technikát tekinthette meg szerkesztőségünk is.

A több tíz méter magas oszlopokon a munkások lélegzetállító „mutatványát" mindenki lenyűgözve figyelte, hiszen nem mindennapi feladatokat láttak el odafent. Egy jelenlévő meg is jegyezte, nincs az a pénz, amiért ő oda felmenne.

Takács István, az MVM XPert Zrt. Távvezetéki Projektkivitelezési Osztályának vezetője mondott néhány szót a cégről, illetve a munkálatokról. Elmondta, hogy az optikai kábelek húzása gyakorlatilag egy trend, mert rájöttek a hozzáértő tervezők arra, hogy ezeket célszerű felhasználni. Többek között a TARR Kft. is éppen ennek a nagyfeszültségű távvezetékeknek az előnyeit használja ki.

Paróczai Péter, a Rotors&Cams Zrt. mérnök-értékesítője kiadta a felszállási parancsot, majd rövidesen el is rajtolt a drón. Először egy nagyon könnyű, vékony, mindössze három milliméter átmérőjű előkötelet húztak át. A terv az volt, hogy az esetleges akadályok kikerülése után a Szigeten lévő oszlop irányába fog elindul majd a drón.

A szerkezet akár 15-17 kilót is képes megemelni, azonban ennek a feladatnak az elvégzéséhez ekkora erőre nem volt szükség. A kritikus 150 newton, azaz a 15 kilogramm elérésen esetén a drón eldobja a kötelet, tehát automatikus leoldja, hogy ne rántsa le, ha bármiben elakadna a kötél. A nagy drón mellett másik kettő is látható volt, az egyik egy kontroll drón volt, amely információkkal segítette a pilótát, a másik pedig a különleges technológia megörökítését szolgálta.

Nagy összpontosításra volt szükség ahhoz, hogy lássuk a vékony kötelet, azonban a sasszeműek könnyedén észrevették.

A kötél láthatóan megfeszült, majd elindult a második oszlop irányába, de a kezdetleges öröm hamar véget ért, ugyanis a kötél elakadt egy fában. Valószínűl agy elszakadt, vagy elérte a 150-es newtonos határt és leakadt a kötél a drónról. Így az első próbálkozás sikertelennek bizonyult.

Ezután visszahúzták a kötelet, a drón pedig leszállt. A következő terv az volt, hogy egy új, korrigált útvonalon indul útnak a drón, ami kis idő múlva így is történt.

Az első próbálkozáshoz képest most 3-4 kilóval, tehát 30-40 newton húzta a drón a kötelet. A mohácsi oldalon álló oszlop körülbelül 30-40 méter magas, a szigeti oldalon lévő pedig 93 méter magas. Folyamatos emelkedés közben a megadott koordinátára repült a drón, egy kicsit túlrepülve az oszlopon, ezután befelé és oldalra mozogva fektette rá az alsó tartó meghosszabbításába kihelyezett kampós botra. Először is biztosítani kellett, hogy a kötél ne érjen be a vízbe, aztán a túloldalt ráfeszítettek, és így tudták a ráfektetést megvalósítani.

A drón irányítója nemcsak hallotta az oszlopon tartózkodó kezelőket, hanem a drónon négy darab kamera is volt, amelyek segítségével teljes rálátása volt a fent zajló dolgokra.

A nyomvonaltól kijjebb volt a drón, ezért a kötelet ledobta, majd azt a munkások újból felvitték a nyomvonalba, és feltették a harmadik oszlopra. Ezzel a drón el is végezte a feladatát, és egy „tiszteletkört" téve visszatért a kiinduló helyszínre.

Az egész rendszer mintegy tízmilliós beruházást jelent. Érdekesség, hogy néhány kilóval akár negyven percet is tud repülni a drón, viszont tizenöt kiló esetén ez már csak maximum húsz perce korlátozódik. A húzás kezdeténél azonban nem lehet előre megmondani, hogy hány perc üzemideje van a szerkezetnek, hiszen például nagy szél esetén folyamatos terhelés alatt van, így csökkenhet az üzemideje.

Márkus Hanna