Dr. Debreceni László: kár veszni hagyni az akupunktúrában rejlő terápiás lehetőségeket

A kínai orvoslásból ismerté vált akupunktúra-gyógymód hazánkban kizárólag magánpraxisban, de ott is meglehetősen korlátozott körben érhető el. A betegségek széles skálájának a gyógyszermentes - akupunktúrával - történő gyógyítását mintegy négy évtizeddel ezelőtt sajátította el és alkalmazza a Mohácson élő orvos, dr. Debreceni László, aki a fájdalommentes és hatékony terápia általánosabbá tétele érdekében az e témában korábban írott könyvei után most egy újabb kiadványon dolgozik. 

- Kár lenne veszni hagyni az akupunktúrában rejlő óriási terápiás lehetőséget, viszont a módszer elsajátításához jelenleg a szükséges források igen behatároltak. 1989-ben jelent meg a szakminisztérium, illetve az Egészségügyi Tudományos Tanács támogatásával az első akupunktúra könyvem, és most időszerűnek látom újból feldogozni a tűszúrásos gyógymóddal kapcsolatos legfontosabb kérdéseket, az egész rendszert, megfosztva minden misztikus sallangtól, a hagyományosan ismert magyarázatoktól. Egy olyan könnyen elsajátítható módszert kívánok az érdeklődő orvosok kezébe adni, amelynek segítségével különösebb erőfeszítés nélkül kihasználhatóvá tehetik az akupunktúra lehetőségeit - szögezte le dr. Debreceni László, volt kórházigazgató, belgyógyász osztályvezető főorvos, az orvostudományok kandidátusa, a New York-i székhelyű Nemzetközi Akupunktúra és Elektroterápiás Kollégium, valamint a New York-i Tudományos Akadémia tagja, továbbá a New York-i Szívbetegkutató Alapítvány Intézetének munkatársa.

- Említette, hogy két éve a fővárosban rendezett konferencián tartott előadást „Miért nem lett az akupunktúra közkincs, miként erre számítottunk vagy húsz évvel ezelőtt?" címmel. Ott már részletezte, hogy a megítélése szerint milyen körülmények gátolják a kíméletes gyógymód általánosabbá válását. 

- A modern orvostudományon nevelkedő orvos számára az úgynevezett hagyományos kínai gyógyászat egészében elfogadhatatlan abban a formában, ahogy ezt ma értelmezik és tanítják. Az őskori, minden tudományos alapot nélkülöző elméletek, tanítások és a modern orvostudomány között áthidalhatatlan a szakadék. Az ősi tanoknak az ismeretvilágunkba történő becsatolása óriási erőfeszítést, tanulást igényel, amire az amúgy is időhiánnyal küzdő gyakorló orvosok nem fognak és nem is tudnak időt szentelni. A tudomány követése, a kornak megfelelő diagnosztika, terápia ismereteinek megszerzése és szinten tartása önmagában is nehéz helyzet elé állítja az orvosokat, emellett egy merőben új terápiás rendszer elsajátítására csak nagyon kevésnek van ideje, lehetősége. A másik ok, hogy az akupunktúra nem nagyon alkalmas kórházi-, klinikai-, sőt, családorvosi rendelésen sem a beteg kezelésére, mert időigényes, egyszerűbb felírni a gyógyszert, aminek a hatása kiszámítható, mint fél órákat eltölteni egy személlyel, pláne az eredmény kiszámíthatatlanságára tekintettel.
Kifejtette, hogy ha az akupunktúrát a mai orvostudomány keretei között akarjuk elhelyezni, akkor a klasszikus tanítást csak váznak lehet tekinteni, amit modern idegélettani tartalommal kell ellátni. Az akupunktúra nem rekedhet meg az ősi, misztikus elméletek értelmezésénél, mert a gyakorlathoz ma már adottak a neurológiai és fiziológiai, illetve kórélettani alapok, magyarázatok a hatásmechanizmusra nézve.

- Úgy ítélem meg, az akupunktúra előnyeit, azaz a hatékonyságát, az ártalmatlanságát és azt, hogy nem viszünk be gyógyszert a szervezetbe, mind több embernek kellene élveznie. Ehhez kívánok hozzájárulni a készülő könyvemmel. Törekvésemmel szeretném a kor igényeinek megfelelő tudományos alapra helyezni a gyakorlatot, és a téma iránt érdeklődő orvosokkal egy elfogadható, a természettudományos felfogásukkal összhangba hozható, az egyetemen szerzett ismeretekhez illeszthető és könnyen elsajátítható módszert szeretnék megismertetni, amivel jelentős mértékben kiszélesíthetik a terápiás fegyvertárukat - zárta a gondolatait dr. Debreceni László.

Berta Mária