Darazsacz István: Mohácson a néptánc népszerüsítője évtizedek óta

Táncosként a külföldi fesztiválokon résztvevő együttesekkel szövődött barátságát kívánta kamatoztatni, azoknak a rendezvényeknek a hangulatát szülővárosában megismertetni, amikor szorgalmazta Mohácson is egy ilyen nyári program rendezését. Jó, hogy az ötlete megvalósításának támogatói is voltak, hiszen a Nemzetközi Néptánc Fesztivál idén már tizenhetedik alkalommal augusztus hónapban meghatározó idegenforgalmi eseménye a városnak.

A hagyományok szerint három napos program ezúttal négyre bővül, ugyanis a Darazsacz István vezette Zora tánccsoport augusztus 16-án 20 órától önálló, az egész estet kitöltő műsorral várja az együttes fennállásának 25. évfordulóját velük ünneplő közönséget.

- A negyed évszázad emlékei, a sikerek, az örömök, no és a csoport irányításával óhatatlanul adódott gondok csak egy szelete Dari - így szólítja szinte kivétel nélkül minden ismerőse - táncos múltjának, hiszen az közel három és fél évtizedes.

- Aránylag későn, tizenhat évesen köteleztem el magam a tánccal, addig eveztem. A kultúrházban a 70-es években működött magyar klub mellett élénk élet volt a Szalai Magdi néni vezette sokac klubban, amelynek keretében a hagyományok ápolására sikeres tánccsoportot is szervezett. Ennek a próbáiba kapcsolódtam be, egy ideig eveztem és táncoltam is, majd egyedül ez utóbbi töltötte ki a szabadidőmet, méghozzá úgy, hogy nem csak a sokac együttesben, hanem a magyar klub csoportjában is aktív résztvevő lettem.

- Életem meghatározója lett a tánc, ami szinte természetes, miután azon kevés mohácsiak egyike vagyok, akinek minden felmenője sokac, s mint az köztudott, nemzetiségünk életeleme a vérpezsdítő zene, az énekszó, a tánc, ami mások számára is jó hangulatot teremt.

- Kicsit váratlanul ért, amikor Magdi néni leköszönt a klub vezetői tisztségéről, és a tánccsoportot rám örökítve, a vezetésére engem jelölt. Az evezősök lendületével fogtam az új feladathoz, s azért, hogy kellő hozzáértéssel végezzem a munkám, először Budapesten elvégeztem a három éves délszlávtáncok szakoktatói szakát, majd utóbb Pécsett, ugyancsak a három éves magyar táncok szakoktatói szakát. Az együttesnek pedig a frappáns, rövid Zora nevet adtam, ami magyarul hajnalt jelent.

- Itthon és külföldön egyaránt számos fellépésük van, ám egy ideje táncosként már nem látjuk Önt a színpadon.

- Egy tíz évvel ezelőtti térdműtétem óta már csak módjával gyakorlom a táncot, többnyire beérem a fellépések alkalmával elért sikerekkel, melyekkel a csoport örvendezteti meg rendre a közönséget. Legutóbb külföldön Macedóniában, majd a napokban Mezőkövesden volt ebben részünk. Amúgy jártunk már Boszniában, Szerbiában, Erdélyben, Belgiumban, Hollandiában, Olaszországban, Franciaországban, Spanyolországban, Portugáliában - itt a Gibraltári-szorosig több városban -, Lengyelországban, Törökországban, Németországban, a legtöbb országban többször is, itthon számos városban, a megye valamennyi nagyobb-, és a mohácsi térség szinte minden településén.

- Gazdag a repertoárjuk, és a táncokhoz gyönyörűek a ruháik.

- Ami a ruhatárunkat illeti, sírhatok, de nevethetek is, miután kétségtelenül gazdag, de nagyon elhasználódott. Az eredeti népviselet pótlása horribilis költségű, egy sokac lány öltözéke szerényen számolva 120 ezer forint, csak egy eredeti blúz 50 ezer, egy pár csizma 50-60 ezer. Most bocskorokat hoztam Macedoniából, a saját költségemen, korábban Törökországban vettem a selymet a lányok ruhájához, amit édesanyám, Kersics Mária varrt meg. Szerencsém, hogy a hozzáértő munkájára számíthatok, mert a népviseletünk speciális, és egyre kevesebben vannak, akik ezt ismerik és a varrást vállalják is. A mohácsi horváton kívül van szerb, sárközi, kékfestő, bosnyák, muramenti, bunyevác viseletünk, busó öltözékünk, a lányoknak macedon, és ilyen most készül a fiúknak is.

- A néptánc fesztiválon kívül a rendszeres táncházi programokat is meghonosította Mohácson.

- Közel másfél évtizede hirdettem meg az első délszláv táncházat. Akkor úgy gondoltam, két-három évig a fiataloknak havonta biztosíthatunk egy-egy jó hangulatú estet. Tévedtem. Átlag 100-150 fő részvevője van a táncházaknak, de voltunk már kétszázan is. Ami külön öröm számomra, hogy a város tánccsoportjainak meghatározó tagjai ezeken rendszeresen jelen vannak.

- Családjában a táncos utánpótlás biztosított, Danica, a kislánya pöttöm babaként már a színpadon kólózott.

- Amikor Danicát vártuk, a társam, Huszár Renáta a csoport aktív táncosaként azt élte meg, hogy a drávamenti tánc közben volt „pocaklakóként" a legaktívabb mozgású. Nem tanítottuk neki a táncokat, aminek az lett a következménye, hogy a felvételekről valamennyi táncukat két-három éves korára begyakorolta, természetesen minden lépést fordítva, hiszen a tükörképet utánozta. Vérbeli táncos, most lesz hét éves, és a dalokat is hibátlanul tudja.

- A jubileumi műsorra készülve sok a teendője, de mint említette, ehhez is vannak segítői.

- A sikereinket támogatók nélkül nem érhetnénk el. Alapvetően számíthatunk Mohács önkormányzatára, a horvát önkormányzatra, Köveskuti Péterre és Katona Józsefre, az IC-beli próbáink tartásához Mészáros Zitára, a táncházakéhoz Lehel Györgyre. A 25 éves fennállásunk ünnepléséhez komoly támogatást kaptunk a Mohácsi Takarék Bank Zrt.-től, a felkészülésben, a táncok betanításában a társamon kívül Udvarácz Márkó és Jaksics Mirjana segítségéért vagyok nagyon hálás, továbbá annak a 20 fiúnak és 37 lánynak a kitartásukért, akik szabadidejüket áldozva vesznek részt a próbákon, anyagi hozzájárulást is vállalva a külföldi- és vidéki fellépéseken. Hálás vagyok a közönségnek is, amiért kíváncsiak ránk, és bízok benne, hogy a péntek estén jelenlévők sem csalódnak a Zorában!

Képünkön: A Zora legutóbbi külföldi fellépésén, a fotó jobb szélén Darazsacz István.

Berta Mária