Csaknem harminc éves árulja saját portékáit is a pécsi vásárcsarnokban Szin József

Őszidőben erre a ruházatra szokták mondani, hogy legényes. A hideget jól bíró Szin József, a pécsi vásárcsarnoki árus térdnadrágban, meg egy rövid ujjú pólóban várja a vásárlóit. De nem csak erről lehet fölismerni a feleségével, Ildikóval közösen dolgozó férfit. Hanem arról is, hogy még napjainkban is akad az asztalán saját termésű dinnye. Meg attól is különleges, miszerint gyorsan alszik keveset, hogy tudjon a korai kelés ellenére is focimeccseket nézni a televízióban. Mert a Fradi is az élete fontos része. 

Nagyjából három évtizede ismert páros a Bajcsy-Zsilinszky Endre utcában, a régi, illetve már az új csarnokban a részben őstermelő József, valamint hitvese.

A terményeik szépek, a vásárlókörük meg állandó.

A zamatos dinnyéjük vonzó, náluk nincsen lutri, holnap, meg jövőre is ott akarnak lenni, ehhez nélkülözhetetlen a bizalom. Jó lett volna mindkettőjükkel beszélgetni, de akkor elúszott volna a napi haszon egy része. Ezért a férfi mesélt a feladataikról, amíg párja kezelte a pénztárat.

- Saját földön a magunk dinnyéjét termesztjük, aztán hozzuk be Pécsre - árulta el Szin József. - Az én asszonyom nagyon ügyes, szorgalmas. Ha pár méterről dobok neki egy szép darabot, azt biztos kézzel kapja el. Szedésben is az élen jár, de a legnagyobbakat nem szívesen bízom rá, mert akkorák a gyümölcsök, amik már nem neki valók. Első, egyetlen egykori menyasszonyomat igyekszem megbecsülni.

- Egy termelő máshogyan áll önnön a portékájához, mint aki csak eladja?
- Hogyne! Amikor levágjuk a szárról, rögtön megtöröljük, néha száraz, máskor vizes ronggyal. Nálunk nagy becsben van minden darab, azokból is élünk. Hetekig nem raktárazzuk, a termőföldről délután gyűjtjük be, hajnalban meg kocsival beszállítjuk.

- Nehéz a földművesek léte manapság?
- Lehetne itt panaszkodni, de felesleges! Csinálni kell, ennyi az egész. Szerintem könnyebb, mint az állandó hajnali kelés, ami nekem jutott osztályrészül, az eltelt évtizedekben. A gépesítés sok dolgot jelentősen megkönnyített a mezőgazdaságban.

- Azonban itt nem csak venni lehet, de kapni is. Vidám, emberi szavakat, hétköznapi témákban.

- A kapcsolattartás a törzsvevőkkel kötelességünk. Ez is fontos része ennek a tevékenységnek. Széles a választék, de fontos szerepet szokott kapni a foci is, főleg férfiak esetében. Én mindig sportoltam, nem versenyszerűen, de fiatalon súlyemelőként edzegettem. A labdarúgás meg örök szerelmem, már persze az asszony mellett. Rúgni, meg nézni is imádom a labdát. A Ferencváros a kedvencem a hazai mezőnyben. De más összecsapásokat is nyomon követek. Azt szoktam mondani, gyorsan alszom keveset, hogy minden beleférjen a napomba.
- Elégedett az új „placcal", amit bérel?

- Majdnem minden tekintetben igen! De a szívem még visszahúzna a régihez, mert azt nagyon megszoktam. Itt már nem lehetek annyi ideig, mint amit ott eltöltöttem. Nyilván majd tompulni fog a nosztalgikus érzés, a hónapok teltével.
- A kuncsaftjai hamar meglelték?

- Nem akadt azzal semmi probléma. Szinte pillanatok alatt idetaláltak. Szerencsére a hírünk jónak számít, egy költözés nem befolyásolhat ebből a szempontból semmit sem. Az én nevem a régi, őket sem hívják másképpen, mehet az üzlet a maga útján.

- Elég lengén van öltözve, itt a bejárat mellett pár méterrel, október közepe felé.

- Meg lehet szokni, nem vagyok fázós típus. Legalább mozgok egy kicsit, ha van rá igény. Nem jó megállni.

Pucz Péter - Fotó: Dittrich Éva