Csak egy hajszálon, no meg az elvtársakon múlt, hogy nem Mohács lett az acélváros

Megítélés kérdése, örülnénk-e, ha végül Mohácson épült volna fel az eredetileg ide tervezett „Sztálin Vasmű", amit - s vele a Bátaszék-Mohács vasutat - Tito és a moszkvai elvtársak miatt buktuk el. Pedig óriási összeget, akkori áron már negyvenhárommilliót beleöltek az előkészületekbe. 

Már évtizedekkel ezelőtt felépülhetett volna a mohácsi Duna-híd, vasútvonal vezetne a város és Bátaszék között - ha itt épül meg Dunaújváros helyett a vasmű. Pedig csak egy hajszálon múlott. 

A rákosista diktatúra egyik legnagyobb presztízs­beruházásának eredeti helyszíne Mohács volt, az első acélcsapolás időpontját 1950 második felére tűzve ki.

1949-ben már állt a vasmű építőinek szánt tíz lakóház, felavatták a kombináthoz vezető, a szállításhoz nélkülözhetetlen betonutat, üzembe helyezték a szennyvízgyűjtő csatornát, a vízművet és az energiaellátást biztosító távvezetéket, elkészültek a Bátaszék-Mohács közötti vasútvonal földmunkáinak több mint harmadával.

Egy évvel később azonban minden munkálatot leállítottak. Mindezt két hónappal azután, hogy visszaérkezett az a Szovjetunióban járt magyar küldöttség, amelyik az épülő mohácsi kombinát kapcsán felmerült építési és üzembe helyezési kérdésekről tárgyalt. A megbeszélések nem éppen elvtársi légkörben zajlottak, egy jelentés szerint „a bizalmatlanság egész odáig ment, hogy szemmel láthatólag kétségbe vonták, hogy egyáltalán meg tudjuk-e tervezni az erőművet, vagy építészeink meg tudják-e ítélni a terület alkalmas voltát ilyen nehéz építmények elhelyezésére".

1949. októberében viszont már azért érkeztek Magyarországra szovjet szakértők, hogy egy megfelelőbb helyszínt keressenek Mohácsnál. Ugyan az oroszok nem mondták ki, hogy az egyik első számú közellenséggé előlépett Tito és a Jugoszláv határ közelsége miatt nem épülhet meg Mohácson a vasmű, de súgtak, sugalltak. Egy hónappal később pedig a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottsága a helyszínváltás okát a "nemzetközi politikai helyzet, és elsősorban a magyar-jugoszláv viszony kedvezőtlen alakulásával" magyarázta.

Határozatukban elemezték a módosítás árát is, ám sem a Mohácson már beépített 43 millió forint, sem az új dunapentelei létesítmények felhúzásához kellő több tízmillió sem volt megfelelő ellenérv azzal szemben, hogy a mohácsi helyszín "a jugoszlávokat folytonos provokációra csábítaná". 

Képünkön: a vasmű Dunaújvárosban (Fotó: MTI)

EQM - Fotó: MTI(archív)