Busójárás járvány idején is: a főszereplők szerint a mulatságot ki kell érdemelni

A busójárás főszereplőinek jó részét idén a vírushelyzet sem tudta megakadályozni abban, hogy megszellőztessék az immár világszerte ismertté vált öltözéküket, vagy a szépbusók kisfarsangtól-hamvazószerdáig valamelyik nap magukra öltsék a díszes sokac népviseletüket. A Mali i veliki nevet választott, hat éve alakult busócsoport tagjai is beöltöztek, sőt, az egészségügyi előírásokat maximálisan betartva nem csak Mohács utcáit róva farsangoltak, hanem az évek óta szokásos programjukról, a Gólya utcai otthonban tett látogatásukról sem mondtak le.

- Eddig minden alkalommal farsangtemetés napján, kedden, kora délután az intézmény lakóinak vidám hangulatot teremtve, mindenkinek apróbb ajándékkal kedveskedve jelentünk meg, de idén csak a bejáratig ment két tagunk, s ezúttal a dolgozóknak megköszönve az áldozatos munkájukat, nekik vittünk saját logós maszkokat - mondta Hock Renáta, a Mali i veliki csoport vezetője.

A babarci származású, középiskolai tanár szerint a húszfős csoportjuk számára a busójárás nem a néhány napra szóló bulit jelenti, hanem egy életformát. A szabadidejük jó részét év közben is együtt töltik, s ilyen alkalommal többféle, saját logós pólókat készítettek, elajándékozható kulcstartót gravíroztattak, hűtőmágnest, képeslapot csináltak, sütöttek busófejet ábrázoló mézeskalácsot, de gyűjtik a gyümölcsöt is, hogy csoportcímkés üvegből kínálhassák a busópálinkát.

- Csoportunk egyetlen tagja se sokac származású, nem is mindenki mohácsi, de megtetszett a busójárás, ezért igyekezünk minél alaposabban megismerni a néphagyományon keresztül e nemzetség szokásait, ételeit, táncát, zenéjét és a nyelvét is, s mindehhez sok segítséget kapunk Prakatur Máriától és Jaksics Györgytől - mesélte Hock Renáta.

Elmondta továbbá, hogy évente a kilencedikes diákjaival megnézeti Pákolitz István 1979-ben készített Poklada című filmjét, majd megbeszéli velük, mit jelent a természet körforgása szerint élni, azt, hogy miért főleg fűzfából faragták, vérrel festették az álarcot, báránybőrt és birkaszarvat használtak. A film kapcsán szóba hozza az igaz szerelmen alapuló önfeláldozó párkapcsolat lényegét, s beszél arról, hogy eleink példája szerint a mulatságot ki kell érdemelni, meg kell dolgozni érte, így volt ünnep számukra többek között a szüret, vagy az aratás befejezése.

Mint hangsúlyozta, a csoportjuk számára is úgy vált kiérdemelt ünneppé a busójárás, hogy arra egész évben készülnek, az ötleteléseken túl a már említett ajándékok készítése mellett az öltözékük varrásáig, s miután minden tevékenységbe csakúgy, mint a farsangi beöltözésbe bevonják a tagok öt kisgyermekét is, ezért lett a nevük Mali i veliki, azaz Kicsik és nagyok.

B. M.