Az egyetemistáknak adható legmagasabb tudományos díjat kapta meg Schuth Gábor

Nemrég igen rangos díjat vehetett át a Magyar Tudományos Akadémián városunk szülötte, ifj. Schuth Gábor: a kitüntetés értékét növeli, hogy ez a legmagasabb tudományos fokozat, amit az egyetemi hallgatóknak e pillanatban hazánkban adhatnak.

A Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának humánkineziológia MSc szakos hallgatója az MTA elnökétől, Pálinkás Józseftől, illetve az Országos Tudományos Diákköri Tanács elnökétől, Prof. Szendrő Pétertől vette át a díjat.

- Mi is a hangzatos nevű humánkineziológia?
- E tudományág az emberi (sport) teljesítmény objektív diagnosztikájával foglalkozik. A fő érdeklődési területem ezen belül a sportbiomechanika és a labdajátékok élettana. Ma már tudjuk például, hogy egy ugrást követően a talajra érkezéstől számítva a combizmoknak kb. 50 ezred másodperc áll rendelkezésére, hogy stabilizálják a térdet, és az elülső keresztszalag ne sérüljön. Vagyis a combizmok erejének vizsgálatához megfelelő műszerekre és mérési protokollokra van szükség, nem lehet egy sportolóról ránézésre megállapítani, hogy megfelelő állapotban van-e az izomzata.

Ezen kívül rendelkezem kézilabda edzői, személyi edző végzettséggel is. Továbbá egyike vagyok annak a tizenhét sportszakembernek, akik Magyarországon elsőként kaptak hivatalos erőnléti edzői minősítést. Az amerikai licensz alapján (National Academy of Sports Medicine) indított PES (Performance Enhancement Specialist, magyarul: erőnléti edzői képzés) tanfolyam a környező országokban is kuriózumnak számít még.

- Mit kell tudnunk a díjról, amelyet eddigi tevékenységeddel kiérdemeltél?
- Az 1988-ban alapított Pro Scientia Aranyérem elnevezésű díj az egyetemeken tanuló alap- és mesterszakos hallgatók legmagasabb tudományos elismerése, amelyet kétévente negyvenöt hallgató kap meg az összes tudományterületről. Igen szigorú kritériumok alapján a teljes addigi tudományos tevékenységet díjazzák. A pályázat alapfeltétele, hogy a hallgatónak a kétévente megrendezésre kerülő Országos Tudományos Diákköri Konferencián a saját szekciójában első helyezést kell elérnie.

- Ezek szerint valamennyi hallgatótársadat megelőzted.
- Igen, már kétszer is. A díjat nemrégiben a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében adta át Prof. dr. Szendrő Péter, az Országos Tudományos Diákköri Tanács elnöke és Prof. dr. Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. A negyvenöt kiosztott díj tizenhat szekció hallgatói között oszlott meg, ezek közül egyik volt a Testnevelés- és Sporttudományi Szekció, amelyben egyedüli díjazott voltam az országban.

A felterjesztést a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kara tette meg, közel 50 oldalas pályázatot kellett ezután benyújtanom az eddigi eredményeimről. Sokat nyomott a latba, hogy az idei Országos Tudományos Diákköri Konferencián első helyezést elért pályamunkámat prezentációs díjra jelölték, aminek köszönhetően ez év június 20-án a Magyar Tudományos Akadémián az akadémikusokból álló zsűri előtt a Sporttudományi Szekció egyedüli képviselőjeként mutathattam be előadásomat.

Emellett tavaly a Semmelweis Egyetem Kiváló Diákköröse kitüntető címet is megkaptam, az Emberi Erőforrások Minisztere pedig idén harmadik alkalommal részesített Köztársasági Ösztöndíjban. Említésre méltó még talán, hogy a Nemzeti Kiválóság Program Eötvös Loránd Hallgatói Ösztöndíjának első kiírásakor benne voltam minden tudományterületről érkező harminc támogatott pályázóban, a sporttudomány területéről a két díjazott egyike lehettem.

- Le a kalappal. Ha jól tudom, ezer szállal kötődsz a mohácsi női kézilabdához is.
- Immáron ötödik éve dolgozom a szakosztály kötelékében, a tudományos munkám, amelyet elismertek, szintén ide köthető, az utánpótláskorú kézilabdázók preventív teljesítményfokozására irányult. A lányoknál (a fiúkhoz képest) 3-8-szor gyakoribb elülső keresztszalag-sérülés rizikófaktorainak diagnosztikáját és egy lehetséges preventív program hatásait vizsgáltam.

Az eredmények igen előremutatóak, így idén júniusban Barcelonában, az Európai Sporttudományi Kongresszuson is bemutattam őket. Az elismerések mellett azonban leginkább arra vagyok büszke, hogy kutatási eredményeimet sikerült átültetnünk a gyakorlatba is. Két éve a '97-es születésű gyerekek heti 2-3 mérkőzést játszottak, s hogy komolyabb sérülés nélkül megúszták a szezont, abban talán a speciális program is szerepet játszhatott.

Tavaly a 2001-2002-es korosztálynál elsőként igazoltuk, hogy ilyen fiatal korban is lehetséges és szükséges a saját testsúlyos erőfejlesztés a sérülések megelőzésére, még ha ennek a látható hatásai csak idősebb korban jelentkeznek.

Továbbá a felnőtt keretben jelenleg is vannak olyan játékosok, aki az említett programnak (is) köszönhetően tértek vissza a pályára súlyos sérülést követően. Külön köszönöm a Mohácsi Női Kézilabda Szakosztálynak (gyermekeknek, szülőknek, vezetőknek, edzőknek) az elmúlt években nyújtott támogatást és segítséget, hogy nyitottak voltak az új edzésmódszerek bevezetésére és a vizsgálatokban való részvételre.

Képünkön: a díjátadó ünnepélyes pillanata az MTA dísztermében.

Ádám Miklós