Akciós gépet vásároltam egy pécsi áruházban, majd szétütött az ideg - Olvasói levél

Nem vagyok az a fajta, aki bújja a netet az akciós áruk után kutakodva, de ha épp szembe jön valami, amire szükségem van és olcsónak tűnik, esetleg megveszem. Így történt ez a napokban is, de bárcsak ne tettem volna, írta olvasónk.

Szóval, kinéztem egy "hatalmas teljesítményűnek" hirdetett húsdarálót, amit már régóta szerettünk volna, így hát az akció első napján már fel is kerestük az egyik pécsi áruházat.

Ott is figyeltek a masinák a polcon, mondjuk, utólag visszagondolva, az már kicsit gyanús lehetett volna, hogy mindössze egynek volt bontatlan a csomagolása. 

De akkor nem volt az, így hát fogtuk, leemeltük, fizettünk és mentünk.

Útközben aztán vettünk tíz kilogramm kolbászhúst is valahol, hogy legyen mit darálni, ugye, ha már van egy "hatalmas teljesítményű" gépünk.

Odahaza gyermeki várakozással bontottuk ki a dobozt, angyali türelemmel fogtunk hozzá a legószerű darabok összeszerelésének, de két alkatrész egymásba kapcsolásával nem boldogultunk. 

Próbáltuk így, próbáltuk úgy, de egyszerűen nem ment. Kénytelenek voltunk megállapítani, hogy hibás a gép, másképpen mondva, selejtes.

Nosza, azon melegében mentünk is vissza az áruházba, ahol minden további nélkül cserét vagy a pénz visszafizetését ajánlották. Utóbbival nem tudtuk volna ledarálni a húst, ezért a cserét választottuk.

Otthon aztán újra ment a legózás, s láss csodát, az inkriminált alkatrészek ezúttal simán a helyükre ugrottak.

Akkor hát daráljunk!

A gép kábé úgy sikított fel elindításakor, mint az újévi malac, de ez akár még normális lehet, gondoltuk, tömjünk egy kis húst, nézzük, mi történik.

Nagyjából semmi. Mondhatnánk azt is, úgy járt el a hússal a gép, mint Isten a langyos emberekkel, szájába vette, forgatta, aztán meg kiköpte.

A végeredmény: tíz perc alatt mintegy tíz deka húst tudtunk ledarálni (helyesebben: megcsócsálni)a hatalmas teljesítményű masinával, óriási erőfeszítések és káromkodások árán, a férjem még biztatott is, hogy dobjam ki az egészet az ablakon, ő meg majd videózza és elküldi az újságnak.

Erre végül nem került sor, bár nagy kedvem lett volna hozzá.

Helyette másodszor is visszavittük, és most már a pénzt választottuk, naná.

Erre az egészre ráment öt óránk, kétszer átautóztuk a várost oda-vissza, és akkor még a ráfordított energiáról nem is beszéltünk. Szóval, csak óvatosan, emberek!

P. S.: Azóta vásároltunk egy nem akciós, ámde csak néhány ezer forinttal drágább gépet, ami rendesen teszi a dolgát. 

Forrás: Olvasói levél - Fotó: pixabay.com