A vihar sem tudta tönkretenni a Nepomuki-ünnepet, ezrek nézték a jánoskákat - Képgaléria!

Bár az utolsó pillanatokig kétséges volt, meg lehet-e tartani az időjárási viszonyok miatt a mohácsi Nepomuki-ünnep leginkább várt programjait, végül - ugyan bőrig ázott - emberek ezrei gyönyörködtek a folyón úszó jánoskákban csakúgy, mint a tűzijátékban.

A Nepomuki-kultusz feltámasztása, azaz a múlt század kilencvenes éveinek eleje óta ismét az egyik leginkább várt eseménynek számít a mohácsiak számára a hajósok, molnárok és halászok védőszentjének ünnepe.

Ugyan nyilván soha nem vesznek részt majd a programokon annyian, mint a busójáráson, de ez talán nem is baj, hiszen így megmarad az ünnep igazi, bensőséges hangulata.

Így is évről-évre egyre többen hallgatják az állandó programmá vált fúvóskoncertet a hajókikötőben, majd gyönyörködnek a folyó vízét borító mécsesekben, a jánoskákban.

Most szombaton sem volt másképp: a város már kora délelőttől nyüzsgött, programok sokaságából választhattak az érdeklődők.

Idén már csak azért is várták nagyon sokan az ünnepet, mert a járvány miatt az előző két esztendőben nem lehetett megtartani.

Nagy bölcsen mondhatnánk, mert persze utólag könnyű okosnak lenni, hogy már délután benne volt a levegőben, hogy vihar vet majd véget a fülledt hőségnek, de tény, hogy sokan kémlelték aggódva az eget, a gyülekező fellegeket.

Olyanok is akadtak, akik emlékeztek arra, hogy az elmúlt évtizedben volt egy olyan alkalom, amikor az időjárás miatt le kellett mondani a rendezvényt.

Aztán a vihar le is csapott.

A gyönyörű, mesebeli hellyé változtatott Selyemgyár Kulturális Negyed szabadtéri színpadán éppen Szulák Andrea koncertezett, amikor villámlás-dörgés kíséretében leszakadt az ég.

A műsor azonnal félbeszakadt, az ott lévők, s mindenki más, aki a szabadban tartózkodott, igyekezett tető alá húzódni, vagy a falak mentén keresett menedéket.

Ez utóbbi persze szinte hiábavalónak bizonyult, rengetegen eláztak.

Aztán az eső csendesedett, s mindenki a Duna-part felé vette az irányt, bár akkor még senki sem tudta, meg lehet-e tartani az est két fénypontját, a jánoskák úsztatását a folyón, s a tűzijátékot.

Mindez lényegében egy hajszálon függött, a szervezők folyamatosan egyeztettek a Katasztrófavédelemmel, a rendőrséggel és a meteorológiai szolgálattal, hogy biztonságosan megtarthatók-e ezek a programok.

A döntés végül igen lett, így vízre bocsáthatták a jánoskákat, amiben a hűvössel, a vizes ruháikkal mit sem törődve ezrek gyönyörködtek, csakúgy, mint az ezt követő tűzijátékban.

Minden jó, ha a vége jó.

Ugyan az már végképp nem róható fel az időjárásnak, de szintén többeknek bosszúságot okozott, hogy Mohácson és környékén este tíz óra után egyetlen benzinkút sincs nyitva.

A nem kellően felkészült (értsd: nem teli tankkal érkező), távolabbról útra kelt vendégek közül akadtak, akik kellemetlen szituba kerültek. Az sem segített rajtuk, hogy Udvaron ugyan volt egy nyitva tartó töltőállomás, mert ott éppen kifogyott az üzemanyag, így hát más lehetőség nem lévén, a határ másik oldalán lévő Pélmonostor felé vették az irányt, ahol aztán jó drágán, de végül lehetett tankolni.

Minden jó, ha a vége jó.

És tényleg.

M. B. - Fotó: Dittrich Éva