A népszerű halárus, Hágendorn József elárulta a halászleve titkát - Íme, a recept

Hágendorn József szerint mindenkinek jobb lenne, ha az emberek több uszonyost fogyasztanának. Neki sem jönne rosszul, de az egészséges táplálkozásban szintén sokat segítene a fellendülés. Erről, meg a szigorú felügyeletről, illetve a halászlé receptjéről is beszélt lapunknak a népszerű pécsi halárus. 

A külső kabátja ugyan nem koszos, de annak látszik, mert „halas". A kék felsőt naponta váltja Hágendorn József, a legnagyobb vásárlási forgatag idején. A pécsi, Nagy Lajos király úti boltos a munkában kiváló, de szövegből is jár neki egy jeles osztályzat.

- Nem is tudom, mi lenne a párom nélkül velem - vette a figurát kissé panaszosra, ám némi mosollyal a szája szegletében. - Ő ad rám tiszta munkaruhát reggelente, miközben szinte egész nap együtt is dolgozunk. Ha nem lenne, elkallódnék, az bizonyos. Csak egy dologban nem ismer tréfát. A hölgyeknek nem udvarolhatok, azt mondta, az nem fér bele az üzletmenetbe. Én kibírnék mellette akár napi 25 órát is, olyan nagyon szeretem őt. De annyi időnk azért nincsen egymásra.

- Egy halas álma a heti egy karácsony?

- Nem, mert azt képtelenség lenne bírni erővel. Bár, azért annak tudnék örülni, ha a halfogyasztásban nem kullognánk Európa végén. Nálunk egy évre, egy főre jut 4,6 kg jut. A portugáloknál ez az érték 59 kg. Micsoda különbség! De ezt most nem a bevétel okán említem. Ennél embernek valóbb hús nem nagyon létezik a világon.

- Milyen gyakran fogyaszt belőlük?

- Hetente legalább négyszer. Ez valami szakmai betegségnek tűnhet. Az afrikai harcsa lesz az új évszázad hala. Én is rendszeresen szoktam belőle főzni. Csináltam már belőle töltött paprikát, töltött káposztát is. Mindenhez remek.

- Olyan érzésem van, mintha be akarna csapni!

- Pedig nem. Higgye el, elég széles és merész a konyhai fantáziám.

- Bárhonnan, bárhová képes eljutni?

- Majdnem, de egy a lényeg. Mivel nagyon érzékeny termékről szó, csak olyan kínálok az üzletemben, amit magam is szívesen fogyasztanék el. Ha valami nem üti meg az általam elvárt mércét, azt inkább kidobom. kockáztatva a veszteséget is.

- Amúgy szigorúak az előírások?

- Szerintem túlszabályozott a dolog. Amikor Olaszországban, Velencében jártam, elmentem a halpiacra, ez nálam afféle ártalom. Ott, a friss halakat fatőkén vágták a vevőknek. Néha, ötpercenként meg elhajtották a legyeket. Mégsem halt meg senki a környéken, mérgezés következtében. Ha mi is így tennénk, elég hamar lakat kerülne a bejáratra. Néhány pontban lehetne enyhíteni a regulákon, de nyilván nem árt a szigor sem. A halasok tudják mi, a dolguk, senkinek sem érdeke a minőség rontása. Mert hamar elmaradnának a háziasszonyok, aztán már hiába is szeretnék kedveskedni nekik, nem lenne kihez szólnom. Úgy meg a páromnak sem kellene félig rajtam tartania a szemét.

Pucz Péter - Fotó: Dittrich Éva (archív)