A mohácsi katolikus pap, Uhl Antal zsidók százait mentette meg, aztán népbíróság elé állították

Mohács szülötte, Uhl Antal emlékére 2017-ben avattak emléktáblát a Kossuth Lajos utcában. A katolikus pap magyar származású zsidók százait mentett meg a németek által megszállt Párizsba vitt, a magyar állampolgárságot igazoló papírokkal, valamint több százuknak adott szabad mozgást biztosító igazolást arról, hogy a magyar katolikus misszió tagjai. A Gestapo leleplezte, de Magyarországra menekült. A háború végén, 1946-ban pedig a kommunisták állították bíróság elé, amiért felemelte szavát a svábok kollektív bűnöskénti megbélyegzése és kitelepítése ellen. 

Uhl Antal iparoscsalád gyermekeként született Mohácson, 1902. január 16-án. Édesapja, Uhl József, kötélgyártó volt, édesanyját Gundrum Ilonának hívták. Mohácson végezte el az elemi iskolát, majd a polgári iskola után a Ciszterci Rend Pécsi Főgimnáziumába iratkozott be.

A kitűnő eredménnyel végződő érettségit követően a Pécsi Püspöki Papnevelő Intézetben folytatta tanulmányait, és annak elvégzésével, 1924. június 22-én, gr. Zichy Gyula püspök pappá szentelte. Felszentelése után káplán volt Bakócán, Hőgyészen majd Pécsváradon. Ez idő alatt tovább tökéletesítette francia nyelvtudását és megkezdte fordítói tevékenységét.

A francia és természetesen a magyar nyelv mellett, jól ismerte a latin német és horvát nyelvet is. 1930-31-ben egy közel-keleti körutazás és svájci tanulmányút után Franciaországba jelentkezett a kivándorolt magyarok lelki gondozására.

Ott tartózkodása ideje alatt hatásköre kiterjedt egész Észak-Franciaországra, illetve az ott tartózkodó magyarokra. Franciaországi lelkipásztorkodása során már igen korán megmutatkozott a szociális érzékenysége, valamint a kulturális és hitéletben való tevékenysége is kimagasló volt. Többször üzent a rádión keresztül híveinek Magyarországról, előadást tartott itthon a franciaországi magyarok helyzetéről és tolmácsként is kísérte a Budapesti Eucharisztikus Kongresszus külföldi püspökeit.

Mindezen tevékenységek érdemeként, 1939-ben megválasztották a Párizsi Latin Akadémia tagjává, majd 1941-ben Párizsba került magyar lelkésznek. Ekkor kezdte meg embermentő tevékenységét, melynek főleg a II. világháború alatt volt nagy jelentősége. Még ugyanaz esztendő novemberében Budapestre utazott, és a Magyarok Világszövetségi Irodájában fogadva a franciaországi magyarok itthoni hozzátartozóit, üzeneteiket és több mint 400 személyes dokumentumot vitt magával vissza Párizsba.

Ezen dokumentumok segítségével a franciaországi magyarok igazolni tudták magyar állampolgárságukat, ami időlegesen védettséget jelentett számukra, így például a hírneves festőnek, Viktor Vasarellinek is. Ugyanakkor egy sebesült német repülőtisztet is kimentett a francia partizánok kezéből, és elhelyezte egy kórházba. Felgyógyulása után a katonatiszt névkártyát adott Uhl Antalnak, amely viszont később az ő életét mentette meg.

Egy évvel később ismét Budapesten járt, ahonnan 2000 olyan kitöltetlen igazolvánnyal tért vissza, amelyekkel igazolni lehetett francia és német nyelven, hogy az illető a Párizsi Magyar Katolikus Misszió tagja. Ezek segítségével újabb 1200 személyt mentett meg. Még ugyanazon évben a Gestapo házkutatást tartott nála, melynek során megtalálták a még kitöltetlen igazolványokat, de miután a korábban megmentett német tiszt névkártyája is előkerült, megmenekült az azonnali kivégzéstől, illetve hadbíróság elé került.

A vád zsidópártolás, okiratcsempészés és a cenzúra megkerülése volt, ugyanakkor viszont XII. Piusz pápa, pápai káptalani címet adományozott számára. 1943-ban a tárgyalás során, miután egy jóindulatú bíró figyelmeztette, a Magyar Külügyminisztérium azonnal hazarendelte, majd Virág Ferenc pécsi püspök ideiglenes jelleggel kinevezte Baranyaszentgyörgy helyettes plébánosává.

Az „ideiglenes" tartózkodás 1982-ig tartott. Ennek egyik fő oka az volt, hogy embermentő és szociális segítő tevékenységét ott is tovább folytatta. Így például felemelte szavát a németek kitelepítése ellen, valamint menedéket nyújtott a plébánián egy kitelepített német családnak, de pártfogásába vette az oda telepített felvidéki magyar családokat is.

1951-ben a koncepciós perben kivégzett Ács József családját vette pártfogásába. Az ÁVO már 1946-ban felfigyelt ilyen irányú tevékenységére, és népbíróság elé állíttatta, de miután egy általa korábban megmentett zsidó férfi kiállt mellette, felmentették. Később azonban, miután nem volt hajlandó részt venni békepapi mozgalomban, továbbra is az akkor még igen félreeső Baranyaszentgyörgyön „felejtették".

Szociális segítő és embermentő tevékenysége csak az 1970-es évektől kapott szélesebb publikációt. 1971-ben egy romániai külügyminisztériumi tisztviselő, akit ugyancsak ő mentett meg, meglátogatta, s ennek kapcsán az Állami Egyházügyi Hivatal is felfigyelt rá. Még ugyanabban az évben, állami javaslatra, Dr. Cserháti József pécsi püspök címzetes vaskaszentmártoni prépost címmel tüntette ki, októberben pedig a Vatikáni Rádió ismertette embermentő tevékenységét, majd 1974-ben, amikor aranymiséjét tartotta Baranyaszentgyörgyön, ismertette életútját is.

Mindezek után a magyar hírcsatornák is felfigyeltek rá, és elsőként 1980-ban a Magyar Televízió Pécsi Körzeti Stúdiója készített felvételt az életéről, majd ezt követően a Petőfi Rádió, a MAFILM és a Magyar Televízió különböző műsorai is szerepeltették. 80. születésnapján és egyben halálának évében, 1982-ben, az Országos Béketanácstól „A Békéért" érdemérmet kapta, a MAZSIHISZ ezüstpoharat, a pécsi püspök pedig egy miséző kelyhet küldött számára.

EQM - Fotó: Pécsi Egyházmegye