A mohácsi fiút, Ritter Viktort is láthatjuk a pécsi nemzetiben, a Macbethben szerepel

Ritter Viktor még csak tízéves, de máris kibontakozni látszik tehetsége, amelynek köszönhetően idén már a Pécsi Nemzeti Színházban is szerepet kapott. A mohácsi fiú izgalmas és tartalmas mindennapjairól, és arról is mesélt, miért tanult meg olaszul énekelni. 

Ritter Viktor 2006 nyarán született Mohácson, jelenleg is a városban él szüleivel és hatéves öccsével. Beszélgetésünkre a Park Utcai Katolikus Általános Iskolából érkezett, sok időnk nem volt, hiszen sietett a következő programjára.

Viktor ugyan ovis korában a focival kezdte, később háttérbe szorult a sport és előtérbe került a tánc, az ének és a zongora is. Kezdeti énektudásához nagyban hozzásegítette és támogatta az általános iskolai énektanára.

- Szerdánként a Sokackörbe járok, ahol sokac táncokat tanulunk, heti kétszer pedig zongora- és énekóra a program, bár ezek most a színház miatt kicsit háttérbe szorultak - mondta Ritter Viktor.

Persze egy percig sem bánta meg, hogy bekerült a színházba, és ma már mosolyogva meséli, hogyan is kezdődött a történet.

- Anyukám benevezett egy fotós versenyre, de apának nem mondta el a részleteket. Apukám kérdezte, hogy a pécsi színházba megyek-e, mert hallotta a rádióban, hogy gyerekszereplőket keresnek a Macbethbe. Aztán utánanéztünk, és így lett a fotóversenyből végül színház.

November elején jött a felvételi, ahol többek között a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas, kiváló operaénekes, Gulyás Dénesnek kellett megfelelnie.

- Először is egy dalt kellett elénekelni, majd Gulyás Dénes leütött hangokat és neki háttal állva megmondani, hogy milyen hangok, hangközök voltak, szerencsére simán ment, kettőnket válogattak be. Január elején pedig már következett az első próba. Eleinte heti egyszer, majd egyre sűrűbben, végül minden nap Pécsett voltam, délután 5-től este tíz-tizenegyig. Apukám sokat segített, hiszen ahogy hazaért a munkából, egyből vitt vissza Pécsre, de többször előfordult, hogy a nagyszüleim vittek a próbákra.

Fárasztó és megterhelő volt mindez, de megérte.

- Tényleg nagyon fárasztó volt. A darabban két jelenetben szerepelek. Az egyikben az apukámmal vagyok és el kell esnem, miközben a gyilkosok elől menekülünk. A másikban egy rövidke dalt énekelek olaszul, amit a magán énektanárom segítségével sikerült megtanulnom.

- A márciusi premier előtt kicsit még izgultam, de a következő előadáson már nem. Jól éreztem magam, bár sok mindent nem látok a színpadról, mert sötét van a nézőtéren. Mindenki kedves volt, a premieren csokit is kaptam, és hát nem gyengén énekelnek.

Viktornak május 10-ig, az előadás végéig van szerződése, a jövőre nézve egyelőre nincs konkrét elképzelése.

- Most még nincs komolyabb terv, hogy színház vagy film lesz a befutó, nem látok előre, el tudom képzelni magam mindkettőben.

Mindemellett a hagyományokat is ápolja, hiszen egészen óvódás kora óta busónak is be szokott öltözni.

- Nagycsoportos korom óta öltözök be, elsőben kaptam a busóruhámat, de azóta már nagyobb kell. Minden évben beöltözök, csütörtökön mindenképp, mert akkor szoktunk táncolni, de a többi napokon is, ezen kívül civilben is bemegyek.

- Végezetül szeretném megköszönni a sok megértést és a segítséget az osztályfőnökömnek és az iskolának. 

Erdélyi Bianka