A Hónap Mérnöke, Zádori Gyöngyi tervezi a 800 méter hosszú mohácsi Duna-hidat is

Húsz éve dolgozik a Speciálterv Építőmérnöki Kft.-nél. Habár cégen belül egyre komolyabb pozíciókat ér el, a tervezői munkát nem engedi háttérbe szorítani, hiszen ez élete hivatása. Zádori Gyöngyivel, a Speciálterv Kft. stratégiai igazgatójával, aki a mohácsi Duna-híd tervezésében is oroszlánrészt vállal készített beszélgetést a Magyar Építők.hu.

Zádori Gyöngyi már egészen fiatalon felismerte, műszaki jellegű tanulmányokat kell folytatnia, így került a szegedi Vedres István Építőipari Szakközépiskolába, ahol mélyépítési ágazaton tanult. Majd ennek folytatásaként került a győri főiskolára (ma Széchenyi István Egyetem), ahol az akkor utolsó évfolyamként induló hídépítő és- fenntartó mérnöki karon tanult. (Később a kar átalakult szerkezetépítő mérnöki karrá.)

„A műszaki pályához való indíttatásom mögött az húzódott, hogy ez egy nagyon őszinte területnek tűnt. A műszaki ügyek egzakt módon meghatározható, világos paraméterek mentén haladnak. Ez jelentette az alap motivációmat. De a mai napig a feladat őszintesége fog meg ebben a szakmában: egyik ponttól a másikig el kell jutni valamilyen hídszerkezettel. A mi feladatunk tehát az, hogy ezt a legjobb megoldással elérjük."


A tervezés állandó szereplő

Zádori Gyöngyi 20 éve dolgozik a Speciáltervnél, és a kezdetben 10 fős cég mára jócskán megnőtt, ám 6-8 munkatárs - Gyöngyivel együtt - ma is meghatározó része a csapatnak.

„Mi hatan-nyolcan hasonló korosztályt képviselünk, mi alkotjuk most is a hídtervezési iroda gerincét, köztük a tulajdonos-alapító Pál Gábor. Gyakorlatilag együtt tanultunk és gondolkodtunk az évek során, és együtt jutottunk el oda, ahol most vagyunk."

A Speciálterv Kft. egy hídtervezés-fókuszú csapatból fejlődött tovább, és habár továbbra is a műtárgyas vonal az, ami erős, ma már többrétű és nagyobb volumenű feladatokat is képes ellátni, vagyis komplex infrastruktúra tervező céggé formálódott.

„Műszakilag csak a műtárgyakkal foglalkozom. Az összes ajánlat és műszaki feldolgozás az én kezemben összpontosul. A cég életében persze mással is foglalkoztam, sőt egy időben a teljes vállalkozási konstrukciót én vezettem; a pályázatokat, minden alvállalkozó összeállítását, a versenyeztetésükért is én voltam felelős - és mindemellett ott volt a tervezés."

Zádori Gyöngyi pályafutása során a tervezői munka prioritást élvez, ezt semmiképp sem szeretné feladni akármilyen vezetői pozícióra is hívja az élet.

„Egyszerűen szeretem azt, amit csinálok. Nem munkának tekintem ezt, hanem az életem részének. Nem tudom elképzelni, hogy mást csináljak. Az élet sokrétű, sokféle élethelyzet adódik, és továbblépnék, ha nem érezném jól magam abban, amiben vagyok."

Stratégiai igazgatóként jelenleg már nem a vállalkozás teljes egészével foglalkozik, hanem a cég stratégiai döntéseibe bevonva, kvázi tanácsadó szerepet visz a stratégiákra vonatkozóan.

„Attól, hogy valaki nem mérnök, általában nagyon jól érzi, melyik a jó megoldás"

Miért éppen a hidak játszanak központi szerepet Gyöngyi életében? A válasz egészen egyértelmű: ez tűnt számára a legérdekesebb és magától értetődő szakiránynak a főiskolán.

„A hidak egy nagyon egyszerű kérdésre, illetve feladatra adnak választ: hogyan jutunk el „A" pontból „B" pontba. Innen indulunk ki. Azután fel kell térképeznünk a környezetet, hogy szerkezetileg, városképi és környezetvédelmi szempontból kiválaszthassuk a helyszínre vonatkozó legoptimálisabb megoldást."

A hídtervezés kreatív fázisát egy sokrétű, különböző elvárásokra és szabályzatokra épülő folyamat előzi meg, ide tartozik a megrendelői diszpozíció, az anyaggyűjtés, a helyszíni paraméterek, ezek összessége alkotja a vizsgálati fázist. Amikor összegyűlik a temérdek információ - ezek megrendelői, környezetvédelmi, városképi, illetve egyéb elvárások és helyzetek -, mindig fel kell térképezni, mi az a dolog, amire műszaki választ kell adni. „Ez a válasz azonban ne olyan legyen, amit csak a mérnökök értenek, hanem ami a laikusok számára is ideális" - tette hozzá a stratégiai igazgató.

A hídtervezés csapatmunkát igényel, ám az ezt magában foglaló infrastruktúra tervezés szintén team-ben valósul meg, ahol különböző szakági tervezők működnek együtt. Ez az együttes erő szükséges egy híd megszületéséhez.

„Az csak a mi célunk, hogy hidat tervezzünk, az emberek alapvető célja, hogy eljussanak valahonnan valahová, tehát a híd mindig a közlekedésfejlesztés része."

Zádori Gyöngyi egy érdekes jelenségre hívta fel a figyelmet a hídtervezés és- kivitelezés optimális megoldásával kapcsolatban. A társadalmi környezet nagyban meghatározza, milyen szerkezetű híd valósul meg. A folyamatos városképi egyeztetések dacára csak mintegy 20-25 évvel ezelőtt erősödött fel egy olyan tendencia, amely a hidak formáját, esztétikáját is erőteljesebben veszi figyelembe.

„Attól, hogy valaki nem mérnök, általában nagyon jól érzi, melyik az ideális megoldás. A mérnök mérnökként gondolkodik, de meg kell hallgatni azokat is, akik kívülről nézik a projektet, ezért fontos a megbízók, a társtervezők véleménye is."

Milyen a szép híd?

A Speciálterv mérnöke számára a leginkább kedvelt része a tervezői munkának, a tanulmányterv elkészítése. Ugyanis ebben a tervezési fázisban „a semmiből valami lesz". Példaként egy folyókeresztezést említett, ahol meg van adva, hol megy át az út és milyen széles. Ekkor megkezdődik az egyeztetés a vízüggyel, hogy hová nem engednek támaszokat tenni, és így kialakul az a szélesség és az a szög, amit át kell hidalni. Erre a helyzetre adnak szerkezeti válaszokat a tervezők.

„Tehát ekkor már tudjuk, hogy a híd milyen hosszú lehet, milyen magasan kell mennie, hol található az árvízszint, hol van a vasúti űrszelvény teteje, amit át kell hidalni. Ez az a pont, amikor eldöntjük, mi legyen ott: gerendahíd, öszvérhíd, alsópályás vagy éppen felsőpályás híd. Ebben a szakaszban adunk választ arra, hogy egyáltalán milyen szerkezettípus érvényesüljön az adott helyszínen."

Zádori Gyöngyi számára nem létezik olyan, hogy legszebb híd, ahogyan mondja, mind az ő gyermeke, nem tud különbséget tenni közöttük, de általában

„egy szerkezet akkor nagyon szép, ha a mérnök látja, a laikus pedig érzi az erőjátékot."

Újságírói kérésre megemlített néhány példát, amelyek mindenképpen a „szép híd" kategóriájába esnek - természetesen szubjektív vélemények alapján.

„A Tisza-tavi kerékpárhíd például komoly sikert aratott vagy Békéscsabán az Orosházi úti felüljáró, ami egy kisebb, ferdekábeles híd a vasút fölött. A Mosonmagyaróvárt a szigetközi Halászival összekötő Mosoni Duna-ág híd egy klasszikus megjelenésű, kisebb, 45 méter támaszközű alsópályás acél ívhíd, "network" felfüggesztéssel."

„Mindenképp ide sorolható a hamarosan átadásra kerülő, a Nemzeti Atlétikai Stadionnál épülő ferdekábeles gyalogos- és kerékpároshíd, melynek megépítése komoly szakmai bravúrnak köszönhető. Esztétikumát a hegyes tűként az égbe döfő pilon adja, illetve a sűrű kábelezés."

Felsőpályás ívhíd, mint álomprojekt

Habár 20 év alatt számos emlékezetes projekt futott keresztül a mérnökön, beszélgetésünkkor a különböző projektekkel teleírt füzetét böngészve Zádori Gyöngyi azt vallja, mindig az a legizgalmasabb munka, amit éppen csinál, és az a legfontosabb is, amiben éppen dolgozik. A múltbéli munkák éppen ezért nem kapnak nála kiemelt hangsúlyt, ellenben határozattan tudja, min szeretne a jövőben dolgozni, mi lenne az álom munkája.

„Felsőpályás ívhidat szeretnék tervezni, de sajnos Magyarországon csak kevés helyszín alkalmas erre. Azért akad néhány példa itthon, ilyen a veszprémi viadukt, de az ilyen és ehhez hasonló hidakhoz megfelelő talaj kell, hogy az oldalnyomásokat fölvegye."

Jelenleg három nagy projekt határozza meg a szakember mindennapjait, melyek a következők: a csaknem 800 méter hosszú mohácsi Duna-híd, amelyen lehetőséget biztosítanak majd a gyalogos és kerékpáros forgalomra is. Az Aquincumi híd és kapcsolódó közlekedési hálózat részletes megvalósíthatósági tanulmányterve, illetve a Kőbánya-Kispest - Lajosmizse - Kecskemét vasútvonal elővárosi célú fejlesztése és villamosítása tartozik most a jelentős projektjei közé.

Zádori Gyöngyi ezek mellett a zalalövői völgyhidat is az emlékezetes munkák közé sorolta, amely egy 600 méter hosszú völgyhíd, és amelynek létrejöttét a tanulmánytervektől kezdve a technológiai tervekig végigkísérte. „Nagyon szép környezetben van ez a műtárgy, ami betolással épült, egyébként pedig egy hagyományos szekrénytartós gerendahíd."

A Déli Körvasút fejlesztése keretében Kelenföld és Ferencváros állomások között a meglévő két vágány mellé egy, a rövidebb szakaszokon két új vágány épül. „Az itteni műtárgyaknak én voltam az egyik projektvezetője, ennek keretében nagyon sok szép és érdekes műtárgy készült, engedélyezési tervszinten dolgoztunk, amelyek most vannak a kiviteli terv fázisban."

A fenti projekthez kapcsolódik a ferencvárosi átemelés műtárgy, amely személyszállító vonatok „átemelésére" szolgál főképp tehervonatok fölött, így bizonyos vonatok egymás útjának keresztezése nélkül, egyszerre haladhatnak majd itt. „A ferencvárosi állomáson átemelünk egy vágányt úgy, hogy középen elbontunk egy másik vágányt. A műtárgy körülbelül 1 kilométer hosszú."

A fővárosiak számára talán nem ismeretlenek a Tópark Lakópark műtárgyai: „ahogyan Győr felé haladunk az autópályán, az M1-es mellett létesült ez a lakópark. Az autópálya kapcsolatához szükséges műtárgyakat mi terveztük, ezek nagy része meg is valósult."

A tivadari Tisza-híd tervezése ismét feladattá vált, ugyanis évekkel ezelőtt már dolgoztak a projekten, de mivel építési engedélyt nem kapott a híd, így újra feladat elé állította a Speciálterv tervezőit.

„A fonyódi magaspart helyreállítása ugyan nem hídépítési projektünk volt, hanem egy speciális geotechnikai munka, mégis emlékezetes. Az út mellett nagyon közel található egy löszfal és az folyamatosan csúszott rá a nyaralókra és a lakóházakat is veszélyeztette. Ennek megállítása volt a feladatunk, azonban maga a kivitelezés nem valósult meg."

A tervezők sokszor tapasztalják munkájuk során, hogy hiába dolgoznak egy-egy terven, munkájuk végül nem jut el a tényleges megvalósulásig. Zádori Gyöngyi nem sajnálkozik ezen, inkább annak örül, ha valami viszont valóban testet ölt.

„Soha sem lehet tudni, mi, mikor épül meg, nekünk a tervezést kell komolyan venni, mert lehet, 5 év múlva veszik csak elő terveket, mert akkorra érik be a projekt. Ha megépül valami, az persze nagyon jó érzés, hiszen a saját munkám, gondolataim, illetve a kollégák gondolatvilága egyesül benne és azt fizikailag is láthatom egész életemben."

Forrás: magyarepitok.hu - Fotó: Erdei Mihály/magyarepitok.hu