A cipőgyárból jutott Brüsszelig a pécsi politikus, a volt horvát főkonzul, De Blasio Antonio

A név árulkodó! Felesleges lenne annak okán mélyebb családfakutatással foglalkozni, hogy kiderítsük, De Blasio Antonio esetében az olasz szál nagyon is élő vonal. A pécsi politikus édesapja volt talján származású. Ettől persze még magyarnak is vallja magát a már nyugdíjas fia, akinek az aktivitása a régi.  

Korábban, a rendszerváltás hajnalán volt önkormányzati városatya a Fidesz színeiben. Később az Európai Parlamentben képviselőként is tevékenykedett, majd a horvátországi Eszéken főkonzuli tisztséget is ellátott. Mégsem az a született diplomata, más utat járt be. De a nyelvek ismerete örökké ott volt eddigi élete során a kiemelt helyen.

- A középiskola elvégzése után nem tűnt rossz ötletnek, hogy a pécsi Tanárképző Főiskolára jelentkezzem - emlékezett vissza fiatal éveire De Blasio Antonio. - Az orosz-angol nyelvi szakpár vonzónak tűnt, hát belevágtam. Aztán, viszonylag fiatalon már tolmácsként tűntem fel a Szigetvári Cipőgyár „színeiben". Amerikaiak voltak a partnerek, nem éreztem rossz feladatnak, amit vállaltam. Igaz, levelezőn fejeztem be az iskolát, de ezt utólag sem bánom. Később, Szegeden, egyetemi szinten - szintén levelező tagozaton - folytattam a tanulást. Furcsa módon egyetlen korábbi vizsgámat sem tudtam elfogadtatni, mindennek újra neki kellett futnom, de ezen sem kesergek ennyi idő távlatából.

- Aztán eljött a sokak által áhított változás kora. Az állampárti „demokrácia" helyett elérkezett egy addig kevésbé ismert világ, ahol mások is szóhoz jutottak, nem csak a baloldaliak.

- Engem a másik ágon lehetett látni, talán jó időben kezdtük el Pécsett felépíteni a korábbitól eltérő politikai kurzust.

- Brüsszelig jutott, ami azért nem kis ugrás, ezt beláthatjuk!
- Egy képviselői haláleset után engem delegált a pártom az Európai Unió parlamenti helyére, ami magyar részről megüresedett. Érdekes közegbe jutottam, ez kétségtelen. Mert valljuk be, azért ott nem minden az ülésteremben dől el, sem a bizottsági üléseken! Hanem a folyosókon, büfékben, fogadásokon, más protokolláris események során. A hálózatok építése nagyon fontos dolog, ezt tapasztalhattam.

- A mandátuma lejárta után hazatért Pécsre, de nem vonult vissza.

- Ez így igaz, mert akkor kezdődött az Európa Kulturális Fővárosa eseménysorozat. Azért a nyelvtudást, az ismeretségeket ott is lehetett kamatoztatni.

- A szomszédban, Szlavónia nagyvárosában, Eszéken viszont megint más, egy főkonzuli poszt várta.

- Előtte azonban jó fél évig tanulnom kellett. A magyar Külgazdasági és Külügyminisztériumban ismerkedtem meg a küldetés részleteivel. Mert azért egy ilyen beosztásban nem lehet felkészületlen az ember. Az okmányok kezelésén, kiállításán kívül számos olyan diplomáciai részlettel kellett szembesülnöm, amiről korábban nem rendelkeztem komolyabb ismeretekkel.

- Ráadásul magyarok lakta vidékre került, nem mondjuk a messzi Afrika közepére.

- Ami más feladatokat is jelentett. Hiszen információhoz lehetett jutni arról is, merre mozognak az illegális migránsok. Erről pedig illett tájékoztatni a hazai hatóságokat is. Emellett figyelni kellett a nyelvi, valamint kulturális hagyományokra egyaránt.

- Egyszer azonban a legtöbb kiküldetés lejár. A szolgálat végeztével eljöttek a nyugdíjas évek, annak minden előnyével?

- Papíron valóban nem számítok dolgozónak, de az Egészséges Városért Alapítványban- térítésmentesen - továbbra is ott vagyok. Ezt a szervezetet több évtizede hoztuk létre, egy pillanatra sem engedtem el. Akad benne tennivaló, úgyhogy szoros az időbeosztásom. Amibe azért az unokák is beleférnek, ez tagadhatatlan.

Pucz Péter - Fotó: Sasvári János