1956 Mohácson: így küzdöttek a szabadságért a TEFU gépkocsivezetői

Mohácson 1956 október 25-én a TEFU épületében alakították meg a Mohács Városi Munkástanácsot, a Tomori utcai épület falán tábla őrzi ennek emlékét. A tefusok országszerte a forradalom élére álltak, a maguk eszközeivel segítve a küzdelmet. Közülük most két mohácsi gépkocsivezető történetét idézzük fel.

A 2013-ban elhunyt Molnár Lajos az 1956-os mohácsi események egyik legmeghatározóbb alakja volt.

1956-ban a helyi TEFU vállalat tehergépkocsi-vezetőjeként dolgozott.

Kollégái a forradalmi események hatására helyben is megalakult munkástanács elnökévé választották.

A tefusok a saját eszközeikkel, fegyvertelenül küzdöttek az elnyomás ellen, a dicső forradalom vívmányait a szovjet túlerő és helyi bérenceik ellen mindenáron igyekeztek megvédeni.

Az ellenállás helyi főszereplőit letartóztatták és Pécsre vitték. Molnár Lajos ekkor kemény összeütközésbe került az itteni karhatalommal és a szovjet városparancsnokkal is.

Sztrájkjuk - mellyel a járás területének áruellátását akadályozták - eredményes volt, mert a Pécsett fogva tartottakat hazaengedték. Ám Molnár Lajost vád alá helyezték és letartóztatták. Kilenc hónapot töltött börtönben. Szabadulása után a jogosítványát bevonták és segédmunkásként is csak nagy nehezen tudott elhelyezkedni.

Bérces Ferenc mozgalmas életének legizgalmasabb pillanatait 2014-ben osztotta meg lapunkkal. 

Édesapja 1945-ben orosz hadifogságba esett, ekkor vált a legifjabb Bérces családfenntartóvá és kezdett robotolni a téglagyárban. A családfő 1948-ban térhetett haza, s akkor a családi kovácsműhely is újra beindulhatott.

- Sajnos nem sokáig örülhettünk neki, jött a Rákosi és a kisiparos nagyon hamar üldözötté vált. Apámat megbélyegezték, mint kizsákmányolót és lefoglalták a szerszámaink nagy részét, engem meg kirúgtak a saját műhelyemből. Az üllőt nem vitték el, mert azt bedobtam a kútba itt a sarkon. Mikor ezt az ÁVH-sok megtudták, félholtra verték apámat az utca kövén - idézte fel a megpróbáltatásokat.

Ezután lett géplakatos a mohácsi kórházban, de jószerével mindenessé vált.

- Beletanultam a vízvezeték szerelésbe és lokomobil-fűtő vizsgát is tettem. Ott szereztem jogosítványt is, de mentőautóban csak egyszer ültem, mert behívtak katonának. Onnan aztán két év szolgálat után leszereltek tüdőbajjal. Miután felépültem, jelentkeztem a Mávaut-hoz (ma Volán - a szerk.) buszvezetőnek. Sofőr lettem polgári járatosként, bányászjáratosként, majd építőjáratosként vittem a munkásokat Pécsre és Komlóra a bányába.

- Abban az időben még nem érdekelte a politika?

- Politika? Azt se tudtuk, mi az. A politika nagyon súlyos téma volt, de ezt a szót nem is merte az ember kiejteni a száján - mondja nevetve.

1956-ban aztán elhittem, hogy "ruszkik haza!", és lesz szabad Magyarország. És volt tartozásom az ÁVH-soknak a műhely miatt, a szerszámok miatt és édesapám miatt.

- Miként vett részt a forradalomban?

- Nemzetőrnek álltam és Szendrei Ödön rendőrkapitány sofőrje lettem. Volt egy bódés kocsim, azzal meg ellátmányt szállítottam.

- Az ÁVH-nak megfizetett?

- Én segítettem kocsival összegyűjteni őket, de a saját épségük érdekében vittük őket a járási börtönbe, hogy a népharag ne érje utol őket. Mi nem bántottunk egyet sem. Aztán elkezdődött a megtorlás, a letartóztatások. Énrám májusban került sor: kihallgatott az egyik tiszt, én elmondtam neki, hogy semmi rosszat nem tettünk.

Összesen húsz napot töltött őrizetben a mohácsi rendőrkapitányságon és a pécsi ÁVH központban, majd Tökölre vitték internálás céljából, ahonnan aztán szabadon engedték.

- Ugyan már. A szabadságharc után kijelölt munkahelyem a bútorgyár öntödéje volt, oda küldték az '56-osokat mérgezésben meghalni. De nekem jóformán nem is kellett fölvennem a munkát, mert a Mávaut-nál kezdtem újra dolgozni - magyarázza. - Az 1990-es évek elején kikértem a Történeti Hivataltól a rám vonatkozó okmányokat, amikből kiderül, hogy a rendszerváltásig kutató nyilvántartásban voltam, megfigyeltek és évtizedekig írtak rólam jelentéseket olyanok, akikről soha nem is sejtettem.

Képünk (archív) a 2014-es mohácsi 56-os megemlékezésen készült.

EQM