Kövér László szerint fel kell venni a kesztyűt, még nem nyerték meg a választást

2017. augusztus 19. szombat 17:59

A Szent István-i állam politikai vezetésének teljesítménye a mai szellemi elitnek is fontos viszonyítási pont - fogalmazott a Magyar Időknek adott ünnepi interjúban Kövér László. Az Országgyűlés elnöke úgy véli, ma az európai demokratikus elitek jelentős része annak a globális háttérhatalomnak az ügynöke, amely csak idejétmúlt korlátként értelmezi a nemzeti kereteket. Kitért arra is, hogy a közvélemény-kutatások nem téveszthetik meg a kormányzó pártok táborát, mert a választást még nem nyerték meg.

- Szent István napja, a magyar államalapítás ünnepe jó alkalom arra, hogy felidézzük a történelmünket. Lehet-e párhuzamot vonni Magyarország akkori és mostani helyzete között?

- A magyar állam geostratégiai helyzete alapvetően nem változott ezer esztendeje, a maihoz hasonló kihívásoknak kellett megfelelnie, hasonló dilemmákat kellett feloldania Szent István királyunknak, mint amilyenekkel mi is szembesülünk. Azért helyezhetjük őt a történelmi személyiségeink közül az első helyre, mert a korabeli magyar vezető réteggel közösen képes volt megalapozni egy olyan államot, amely ezer év elteltével is létezik. Ennek súlyát akkor érzékelhetjük igazán, ha számba vesszük, hogy az elmúlt évezredben a mai napig hány ország működött folyamatosan ugyanazon a néven, azonos területen önálló államként. Még úgy is, hogy tudjuk, hazánk függetlensége nem volt mindig teljes és folyamatos. A Szent István-i állam politikai vezetésének teljesítménye a mai közélet számára is fontos viszonyítási pont.

- Az akkori államvezetés geopolitikai elképzeléseiből mi az, amit a mai helyzetben is érdemes megfontolni, alkalmazni?

-Szent István is a Nyugat mellett tette le a voksát, de zseniális külpolitikával - no meg persze erővel, ha kellett - sikerült elkerülnie, hogy az ország a német császár hűbérbirtoka legyen.

A szűkebb környezetünk, a közép-európai régió országai irányába is szövetségépítő politikát folytatott. Ugyanakkor - az akkori diplomáciai lehetőségekkel élve - igyekezett a Bizánci Birodalom felé is védetté tenni Magyarországot. Jelenleg sem lehet kérdés, hogy a nyugati integráció keretein belül van a helyünk, de ez nem jelentheti a saját érdekeink idegen érdekek alá rendelését, az ország egyoldalú függési helyzetbe hozását, függetlenségünk feladását.
Az állami szuverenitásunk minél teljesebb megőrzése nemcsak a nemzeti létünk záloga, de a demokratikus berendezkedésnek is alapfeltétele. Érdekes módon azokat az ellenzéki csoportokat, amelyek a szabadon választott kormánytól féltik a demokráciát, cseppet sem zavarják azok az idegen törekvések, amelyek mind nyíltabban törnek az ország érdekérvényesítési mozgásterének szűkítésére, végső soron a népszuverenitást semmibe véve.

- Hosszú távon milyen jövőt jósol az Európai Uniónak?

- Az Európai Unió hosszú távú fennmaradására nem kötnék fogadásokat. A kvótaperben kizárólag az egyértelmű jogi helyzet semmibevételével hozhatnak Magyarország és Szlovákia számára kedvezőtlen ítéletet, mégis ez valószínűsíthető az előzmények alapján. Ha ilyen döntés születik, azzal az Európai Unió a saját erkölcsi alapjainak felszámolását kezdi meg. Ha nem képes komolyan venni a saját szabályait, akkor a bizalom minimuma is szétfoszlik. Németország még csak nem is értelmezhető érdekek miatt kényszerítette Európát arra, hogy több millió migránst ellenőrizetlenül befogadjon. Ha már közös európai értékekről és szolidaritásról beszélünk, vajon ki hatalmazta fel a német politikai vezetést, hogy az általunk felfogott európai értékeket, civilizációt, életmódot mások megkérdezése nélkül olyan mértékben veszélyeztesse, mint azt tette és teszi 2015-től kezdődően?

- Lehet, hogy olyan érdekek állnak az európai elit döntéseinek hátterében, amelyekről a közvélemény nem tud semmit?

- Ma az európai demokratikus intézményeket meghatározó elitek jelentős része annak a globális háttérhatalomnak a megvásárolt, függőségben tartott ügynöke, amelynek a most zajló folyamat az érdeke, és amelynek csak idejétmúlt korlátként értelmezhetők a nemzeti keretek. Nem tartom kizártnak, hogy az Európai Unió még az én életemben megszűnik, de nekünk ez nem áll érdekünkben, ez újabb európai tragédia lenne. Nekünk azon kell dolgoznunk, hogy ne a most látható irányba haladjon az unió, hanem a fenntarthatóságot jobban figyelembe vevő, a nemzetállamokat erősítő, az érdekeket méltányosabban kiegyenlítő közösséggé váljon.

- Mit lehet kezdeni a nem kormányzati szervezetekkel, az NGO-kkal, amelyek mára politikacsináló szerepet vállalnak demokratikus felhatalmazás nélkül?

- Az NGO-k megítélése a migránsok tömegeinek Európába juttatásában játszott - finoman szólva is ellentmondásos - szerepe okán változóban van. Ezeknek a szervezeteknek még csak a kritikája is szélsőjobbos eretnekségnek számított nemrég, ma viszont már Olaszország baloldali kormánya - amely évek óta kiáll bármilyen globalista elképzelés mellett - tűrhetetlennek minősíti, és fellép az ellen, hogy a magukat civilnek nevező szervezetek nyíltan harmadik világbeli bűnszervezetekkel működnek együtt a földközi-tengeri migrációs útvonalon. Az NGO-k problémája egyszerű jogalkotási kérdés. Ha pedig ezek a szervezetek úgy érzik, hogy a törvények nem vonatkoznak rájuk, akkor a jog alkalmazásával lehet fellépni ellenük. Nem engedhető meg, hogy a demokratikus választásokon kifejezett népakaratot felülírni szándékozó külső erők eszközeiként, illegitim módon próbálják meg befolyásolni egy ország kormányzását.

- A 2018-as országgyűlési választási kampányt mennyiben befolyásolja az a tény, hogy egy nagyvállalkozó, Simicska Lajos nyíltan beállt az egyik ellenzéki párt, a Jobbik mögé?

- Egykor volt harcostársunkat nem akarom lebecsülni, de vannak nála nagyobb szereplők is az ellenzéki oldalon, például ne feledkezzünk meg a már említett Soros Györgyről. A személyes vonatkozások érdektelenek, amit erről el lehetett mondani a nyilvánosság előtt, azt már elmondtuk. A magyar történelemben mindig is voltak, és ma is vannak olyan emberek, politikai csoportosulások, akiknek a fejében és lelkivilágában, politikai programjában, ideológiájában a nemzet mint közösség nem jelent semmit. Ők úgy látják: saját, jogosnak vélt érdekeik érvényesítése során nem kell figyelembe venni, hogy ez milyen következményekkel jár annak a nemzetnek az érdekeire, amelyből származnak. Eddig ezt evidenciaként csak a baloldalról gondoltuk, most viszont meglepődtünk, hogy egy magát jobboldalinak nevező politikai alakulat is eljutott erre a szintre.

- Mit kezdhetnek a kormánypártok a teljesen alaptalan álhírekkel szemben, amelyek egyre gyakoribbak az ellenzéki médiában?

- Sajnos ez sem újdonság, és nem is sajátosan magyar jelenség. Amíg csak Magyarországról lehetett hazudozni a nemzetközi - benne a német közszolgálati - médiában, amíg hatékonyan lehetett az informálisan kézben tartott sajtón keresztül a fősodratú politika érdekeinek megfelelően manipulálni a közvéleményt, addig ez volt maga a sajtószabadság. Amióta azonban az internetalapú kommunikációs lehetőségek megtörték a hazudozás monopóliumát, azóta az európai politika ingerküszöbét is elérte az úgynevezett fake news, vagyis az álhírek problémája, az unió egyes fórumain is felmerült a befolyásolási szándékkal az internetre felkerülő tartalmak elleni fellépés szükségessége.

- Mennyire lehet hatékony ez a fegyver a hazai ellenzék kezében? A választások kimenetelét is befolyásolhatja?

- Az ellenzék már egy ideje mindenféle megfontolás nélkül támad. Nincsen programja, nincsenek hiteles személyiségei, de a hatalmat egyre görcsösebben akarja. Folyamatosan feszültséget próbál kelteni, el akarja hitetni, hogy Magyarország maga a siralom völgye. Mindehhez hatékony támogatást remélhet a Soros-féle álcivil világtól és a média egy jelentős részétől. A cél, hogy ne az ellenzék kormányképtelenségéről és a Magyarország által az elmúlt években bejárt sikeres útról szóljon a kampány, mert ha a józan ész dönt, akkor elképzelhetetlen, hogy ne a Fidesz-KDNP nyerje meg a választásokat.

- Az ellenzék ennek az ellenkezőjét sulykolja. Az lesz a nyertes, aki hangosabb?

- Ha az egyik serpenyőbe a kudarcokat, a hiányosságokat, az elmaradt teljesítményeket rakjuk, a másikba pedig az elért eredményeket, akkor az ellenzék nem tud olyan tényeket említeni, amelyek alapján ne a fejlődés irányába billenne a mérleg. A kampányunkban az a teendőnk, hogy ezt tudatosítsuk. Másrészt, tanulva 2002-ből, fel kell vennünk a kesztyűt minden egyes támadás esetén. Saját táborunknak egy pillanatig sem szabad azt éreznie, hogy a közvélemény-kutatások szerint már megnyertük a választást. Ismét idézem a klasszikus baloldali mondást: nem közvélemény-kutatást kell nyerni, hanem választásokat. Azokat pedig még nem nyertük meg.